My trips in 1999

• Tallinn (quite a few times)
• Cycling around Turku and Naantali (25-27 June, the "Juhannus-trip")
• Canoeing in Repovesi (3-4 July)
• Canoeing in Kolovesi (8-11 July)
• Hanko & Tammisaari (31 July - 1 August)
• Total eclipse in Hungary (11 August 1999)
  • this link in Hungarian
  • this one in English
• Stockholm (21-22 August)
• Lappeenranta & Viipuri (1-2 September)
• Porvoo (11 September)
• Narva (2 October)
• a mökki near Hauho (2 October)

Néhány utibeszámoló

Kolovesi (Július 8-11.)

Kolovesi a finn tóvidék közepén (Varkaustól nem messze) található nemzeti park, amely tulajdonképp egy labirintusszerű szigetrendszer, keskeny tavakkal, átjárókkal, meredek sziklafalakkal. Igazi vadregényes környezet, a Bőrharisnyában leírt, az Ontario tavon játszódó indiánkenus üldözések színhelyére emlékeztető környék. Az üldözés meg is volt, mert a háromfős csapatunk egy kétfős kenura és egy egyszemélyes kajakra oszlott és a kajakos finn kolléga általában fél perc alatt lehagyott minket, aminek persze az is oka volt, hogy mi meg úton-útfélen (azaz tavon-tófélen) megálltunk fényképezgetni. Volt mit, mert a szigetek gyakran meredek sziklafalakat képeztek, amelyek akar 50 méter magasak is lehettek, rajtuk rengeteg fenyő, kb. 1 milliméter vastag talajból kinőve, szóval látod a sziklát, amiből kiáll a fenyő és csak tátod a szádat. Tehát sokat fényképeztünk, bár a hangulatomat némileg megviselte, amikor kiderült, hogy fél tekercset teljesen elszúrtam, a fényképezőgép rossz beállítása miatt, ráadásul az egyik leglátványosabb szakaszon, nem is értem, miért erőltetem ezt a fényképezést, csak pancserkedek egyfolytában. Amúgy sokat fürödtünk, főleg én, a magyar kollégám kevesebbet, szerinte a víz hőmérséklete nem volt mindig kielégítően meleg, de ő persze egy kényeskedő alak, ugyebár... ;-). Remek volt úszkálni a tóban (talán húsz fokos is megvolt a víz), már csak azért is, mert vadkempingeztünk, úgyhogy tisztálkodás gyanánt sokszor eme frissítő úszások szolgáltak. A témáról jut eszembe élményem a finn potyogtatós árnyékszékek kapcsán, amelyek standard alkotórészei a nemzeti parkokban tálalható (és egyébként teljesen ingyenes) táborhelyeknek. Tiszták, nem büdösek (cirkáló legyek sehol), WC-papír van bennük, szóval egy élmény trónolni rajtuk! A négy nap alatt rengeteget eveztünk, keresztül kasul a tóvidéken. Itt más jellege van az evezésnek, mint a folyókon: áramlás nem nagyon van, viszont a nagyobb vízfelületeken rendszeresen fúj a szél, rendszeresen szembe. Ahol szél van, ott hullámzás is van, úgyhogy különösen az elől ülő lapátosnak nincs sok gondja a zuhanyozásra. A turistabrosúrák szerint Kolovesiben vannak 5000 eves sziklarajzok is, na ezeket sajna nem találtuk, pedig kerestük, dehát nem lehet minden tökéletes. Az utolsó nap hazaindulás előtt, de már az evezést letudva beugrottunk a Valamo nevű ortodox kolostorba, pontosabban ez az Új Valamo, mert a régi az a Ladoga tó egy szigetén van, és mint ilyen még a Téli Háború (1939-40) során orosz hódítás áldozatául esett. Így a finnek az egészet (már az intézményt, az épületet nem volt idejük) áttelepítették a mai határokon belülre. Ezt hívják Új Valamonak és ezt láttuk. Tulajdonképp nem volt nagy szám, csak a történeti érdekesség miatt néztük meg, hiszen alig félszáz éves építményekről van szó. Egy gyors látogatást azért megért a dolog, plusz volt egy ikonkiállításuk, bár itt sem kell Rubljovra gondolni, az értékesebb darabok XVIII-XIX. századiak voltak.

Hanko & Tammisaari (Július 31. - Augusztus 1.)

Kilencen voltunk a Hanko-Tammisaari biciklitúrán. Hanko egy kedves de nem túl érdekes város, bár a tengerpartnak tényleg van egy homokos szakasza (ami Finnországban ritka) és látható egy-két szép századfordulós faház. Tammisaari egy fokkal jobb, de összességében szintén nem voltam tőle elragadtatva. "Csalódottságom" oka abban keresendő, hogy az egy hónappal ezelőtti naantali kirándulásom magasra tette a mércét. Naantali ugyanis tényleg olyan, amilyennek egy kellemes és élénk tengerparti üdülőhelynek lennie kell: kedves kikötő, szép templom, néhány kedves kis utca faházakkal, sok étterem, terasz, rengeteg zöld. Bár tulajdonképpen Tammisari is ilyen, valahogy a hangulat nem az igazi. Naantali sokkal kompaktabb, Tammisaariban még lenne ugyanannyi látnivaló, de sokkal szétszórtabb és számomra nem állt össze a kép. A "szolgáltatások" minősége is gyengébb Tammisaariban, este alig találtunk egy rendes helyet, valahogy mindegyik étterem/terasz/pizzéria olcsó és lekopott volt, míg Naantaliban jobbnál jobb helyek vannak.A városnézésen kívül bicikliztünk sokat. Első nap Hankoból Tammisaariba (kb. 40 km), másnap pedig egy kört tettünk meg Tammisaari környékén. Különösen vasárnap nagyon meleg volt, úgyhogy a menetteljesítményünk nem volt valami meggyőző (bár így is lehetett vagy 50 kilométer). Így is eljutottunk Tenholába, ahol egy szép kis középkori templom várt ránk, jellegzetes gótikus boltívekkel, az oszlopokon falfestményekkel, különálló harangtoronnyal (mint Porvooban is), az egész nagyon szép volt (XIV. századi a templom). Ezen kívül egyszer megálltunk fürdeni, hogy kicsit felfrissüljünk, mert amúgy izzadtunk dögivel a napsütésben. Hazafele becsatlakoztam egy kocsis útitárshoz és még megnéztünk egy középkori várromot (Raasepori) és megálltunk fürödni is egy Helsinkitől nem messze levő tónál.

Stockholm (Augusztus 21-22.)

Észak Velencéje, azaz Stockholm, '90, '97 és '98 után már megint, bár talán egy időre utoljára. Sajna kedvenc múzeumom a svéd hadtörténeti múzeum még mindig zárva van (már három éve tökölödnek vele a svédek, se '97-ben, se tavaly, se most nem tudtam megnézni, jövőre igérik, hogy kész lesz, de akkor meg ugye ha minden jól megy, én is megyek haza, szóval nem lesz olyan egyszerű Stockholmba átrándulgatni). Ezzel együtt megnéztem a városi múzeumot, ami remek volt, kis várostörténet a XVI. századtól napjainkig, pontosabban nem is kicsi, mert elég gazdag és nagyon jól összeállitott anyaguk van. Továbbá kirándultam is, megnéztem a svéd Versailles-t, amit Drottningholmnak hivnak, van ott barokk palota, barokk kert, barokk szinház, meg kínai pavilon, na ez állitólag rokokó, bár az szerintem majdnem ugyanaz. Rajta is van rendesen a hely az Unesco-listán, nem véletlenül, tényleg szép. Ezenkívűl voltam a TV-toronyban, a kilátás nem rossz, bár kicsit lehetne közelebb a városhoz. Végezetül (bár talán ez a legfontosabb) sokat sétáltam, meg sétáltam, meg sétáltam, hát talán ez volt a legjobb programpont, bár a lábam erről másképpen vélekedett. Mindenesetre az óváros mellett további remek hangulatú helyeket fedeztem fel Södermalmban (ahol a hotelünk volt) és Norrmalmban (a Citytől kissé északra).

Lappeenranta & Viipuri, avagy "Volt egyszer egy Karélia" (Szeptember 1-2.)

Utoljára Viborg/Viipuri városában voltam egy egynapos kiránduláson. A városról azt kell tudni, hogy 1291-ben alapították a Finnországban berendezkedő svédek, amolyan végvárként a terjeszkedő orosz fejedelemségek (akkor éppen Novgorod) ellensúlyozására. Az idők során a város Karélia "fővárosává" vált. 1710-ig volt a svédek kezén, ekkor az erősödő orosz birodalom (Nagy Péter) kezére jutott. 1812-ben csatolták vissza újra Finnországhoz (amikor maga Finnország orosz uralom alá került). 1918 és 1939 között a független Finnországhoz tartozott és az ország második legnagyobb városa volt. A Téli Háborúban vesztették el a finnek, azóta a Szovjetunió illetve Oroszország egy kis határmenti városa. A háború előtt túlnyomó többségében finnek által lakott város ma etnikailag szinte teljesen orosz (a finnek egész Karéliából mindenkit kimenekítettek annak idején). A finnek ezzel együtt hasonlóan siratják, mint mi mondjuk Kolozsvárt és ma is sok finn turista fordul meg itt, aminek a nosztalgia mellett az olcsó vásárlási lehetőség is az oka talán. Számomra a rendelkezésre álló rövid időben (mindössze 4 óra) nem annyira a vásárlás (bár teát azért beszereztem) volt a lényeg, mint a városnézés. Viborg szomorú látvány. A teljes lerobbantság és lepusztultság állapotában van, az óváros szebbnél szebb középkori és századfordulós házainak jelentős része elhagyatottan áll, ablakok kitörve, minden mozdítható elhordva. Az oroszok által épített újabb épületektől az ember legszívesebben elhányná magát (amihez a városban uralkodó szagok amúgy is hozzásegítenének). Bár már jártam Oroszországban és Erdélyben is, sehol sem csapott meg még annyira az elhanyagoltság és romlás állapota, mint Viborgban. Elgondolkodtató, hogy mig Tallinnban, ahol kilenc év óta megszabadultak a szovjet uralomtól, gőzerővel folyik a város kicsinosítása és jó úton haladnak afelé, hogy tíz (na jó, inkább húsz) éven belül az óvárosban nyugati állapotok uralkodjanak, addig Viborgban láthatólag semmi sem történik. Jó példa erre a modern finn építészet egyik előfutárának, az Alvar Aalto által a harmincas években tervezett és épített hires könyvtárnak a sorsa. Bár a finnek évek óta rendszeres pénzügyi támogatásban részesítik a felújítási munkálatokat, ennek láthatólag semmi jele: néhány tessék-lássék módon felállított állvány hivatott jelezni a munkálatokat, dolgozni azonban senkit sem láttam, és az épületben uralkodó állapotok alapján nem is hiszem, hogy bármi is történne ott. Ezek után igazán nem tudom, Oroszország mire számíthat: saját magára biztosan nem. És persze a finnek oroszokkal szemben tanusított nem túl gyakran hangoztatott, de erős ellenérzéseit is megmagyarázzák a látottak: egy finn módra rendben tartott Viipuri manapság Finnország fő büszkesége és turistaattrakciója lehetne, mig orosz kézben csak tengődik és pusztul. Egyébként a történethez még az is hozzátartozik, hogy a viipuri kirándulás bázisául Lappeenranta városa szolgált, amely a határ túloldalán található (és ahol egyébként kilenc éve két hónapig gyakornokoskodtam az egyetemen, úgyhogy ez egyben egy nosztalgialátogatás is volt), ahol három éjszakát egy kedves idős hölgy vendégeként töltöttem el, aki, (mit tesz isten) Viipuriban született és egyike a háború alatt/után átmenekült félmilió karéliainak. Vele aztán jókat beszélgettünk az egyébként számára nyilván nem túl vidám témáról, meg egyebekről, pl. a Kalevaláról, amelynek anyagát szintén Karéliában gyüjtötték a múlt században. Egyébként vendéglátóm nagyon jól alátámasztotta azt a Finnországban elterjedt nézetet, hogy a karéliaiak az átlagfinnél vidámabb és élénkebb természetűek (hogy egy újabb analógiát mondjak, mint nálunk a székelyek).

Porvoo (Szeptember 11.)

Rövid fényképezgetős kirándulás az 1346-ban alapított Porvooba: Finnország második legöregebb városa (az 1229-ban alapított Turku az első), ebből következően domináns svéd múlttal, amit ma is őriz a kb. 30 százaléknyi svéd kisebbség és a az épitészeti emlékek, köztük például a szép kőtemplom. Porvoo kedves kisváros sok faházzal, festői folyóval, amelynek a partján régi, szépen karbantartott illetve újjáépített kereskedő házak láthatók. Itt található a Runeberg-ház is; Runeberg a legnagyobb XIX. Századi finn költő, bár speciel svéd volt és a verseit svédül írta. Akkoriban ez már csak így volt, a finn himnuszt is ő szerezte, ha nem tévedek, ezenkívül még egy tortakülönlegességet is elneveztek róla, ami igen finom.

Narva (Október 2.)

Október elején egy hosszú hétvégét töltöttem Tallinnban, ami lehetővé tette, hogy az egyik nap Narvát is meglátogassam. Narváról hasonló dolgokat kell tudni, mint Viipurirol, azaz középkori alapítású, az orosz terjeszkedést megállítani hivatott végvár volt a Narva folyó partján. A különbség csupán annyi, hogy míg Viipuri a Finn-öböl északi oldalán svéd területet védett, addig Narva a déli oldalon eleinte a dánokat, később a Lovagrendet óvta. Az oroszok állhatatosan ostromolgatták az idők során, Rettenetes Iván a Livóniai Háború során (XVI. sz. vége) egy időre el is foglalta, de akkor végül a svédeké lett. Tartósan csak Nagy Péter tette rá a kezet Narvára 1704-ben a Nagy Északi Háborúban, aminek a végén egyébként az egész mai Észtország is Oroszországhoz került. A NOSZF után Narva a független Észtországhoz tartozott húsz évre, majd a Molotov-Ribbentrop paktum eredményeképp ötven évre a Nagy Testvér birtokolta. Ma az újra független Észtország határvárosa, a folyó túlpartján fekvő Ivangorod már Oroszország része. Bár a XVII. századi történeti belvárost az oroszok '44-ben szétbombázták, a folyó partján álló vár megmaradt illetve viszonylag tisztességesen fel is újítottak. Ugyancsak áll vele szemben Ivangorod vára, amelyet még III. Iván (nem a Rettenetes, hanem az elődje) épített, a már akkor is határként funkcionáló folyó orosz oldalán. A két vár a közte kanyargó folyóval gyönyörű látvány, több mint egy tekercs filmet használtam el megörökítésére. Nagyon érdekes továbbá a várban levő kiállítás, amelyet ugyan még a szovjet időkben állítottak össze, de viszonylag tárgyilagos, meg persze azóta néhány angol nyelvű kiírással is kiegészítették. Mivel csak négy óránk volt Narvában, tulajdonképp "szerencse" is, hogy a történelmi óváros már a múlté, mert nem nagyon jutott volna rá időnk, a kiállítás, a vár és környéke a fényképezgetéssel bőven kitöltötte az időnket. Maga a város egyébként 96 %-ban orosz lakosságú, így tudtam egy kicsit gyakorolni halódó oroszomat (tri bileti pazsalszta!). Narva már a második orosz kisváros, amit Viipuri/Viborg után láttam idén, és a különbség megrázó: míg Viipuri az orosz oldalon elhanyagolt, piszkos, és szegény; addig Narva tiszta, rendes és (relatíve legalábbis) jómódú. Azt hiszem ez a tény meg sokáig visszatartja a narvai oroszokat attól, hogy az Észtországtól való elszakadást erőltessék.

The 36 movies I saw in 1999

Legend:

• : Best of the crop. I usually pick 5 movies at the end of the year to receive this mark. By clicking on the icon you get to the list of the selected movies for this year.
• : Films I recommend. I am not so much choosy, so quite a few movies receive this mark.
• : Films that you should really avoid. I am rather tolerant, so not very many movies get awarded with it.

Happiness (5th December)

A thought-provoking story, which shows otherwise boring and disgusting people (some of them with really dirty perversions) in an unconventional way: you laugh at them and feel pity for them at the same time. However, I also managed to develop some sympathy towards them.

Conte d'automne / Autumn Tale (27th November)

An enchanting nice story by French director Eric Rohmer. Very good.

Videodrome (20th November)

An older piece (1983) from David Cronenberg... Quite good. Makes you turn off your TV for a while.

Exodus (16th November)

An American movie based on the novel by Leon Uris, with a story about the foundation of the Jewish state after WWII. Although I loved the book a couple of years ago, I did not so much like this movie: it could not match Uris' passionate style, which made the reader emotionally attached to the book. Back then, I could not put the book away, and I could easily forgive the author its biased view and the often "propagandistic" nature of the story. This was not the case whith the rather dull movie. By the way, I can recommend some other books on the same topic by the Hungarian writer KARDOS G. György. Although he is much less known than Uris, his books (with the relatively well-known Avraham's Good Week or Avraham Bogatir hét napja in Hungarian, that has been translated to several languages) are actually much better, then Exodus.

Les Roseaux Sauvages / The wild reeds (12th November)

A French film directed by André Téchiné. I have never heard of this guy before. Orion has shown a series of his movies recently. This one is a story about some teenagers from the early sixties in France. The focus is not only on the usual teen-age stuff (love and other great questions of life) but also on the contemporary political turmoil of France, namely the war in Algeria. Nothing special, but an enjoyable movie.

Eyes Wide Shut (2nd November)

A very well-done movie, though perhaps not as great as some of Kubrick's earlier movies. Still, it is well worth seeing! It is funny to know that the audience in the US cannot see the same version as the one I saw here in Europe...

History is made at night (31th October)

If I were in a critical mood, I would point out that the story line of this film was worse than mediocre and it tried to sell silly post-cold war spy comedy cliche's (and stupid stereotypes about Finland). Fortunately - as much for the movie as for myself - I was not in a critical mood when I saw it. The reasons that lowered my criticism and made the movie rather enjoyable were Irene Jacob's magnetic presence (I am afraid that female viewers were not so much pleased with Bill Pullman) and a few crazy Finnish gags.

An ideal husband (30th October)

Based on an sparkling Oscar Wilde play, featuring an excellent - mostly, but not exclusively British - cast, this movie is a perfect entertainment. Go for it!

eXistenZ (29th October)

Another piece from the virtual reality branch: this is a relatively good one. Of course, you would expect that, knowing that it is directed by David Cronenberg (The Fly, Naked Lunch, Crash)... Although the story is not really surprising, a distinctive atmosphere is well maintained throughout the movie, and some of the ideas (the bone-gun, for instance) are really imaginative.

Summer of Sam

This is a must: a powerful story from Spike Lee. Quite the same atmosphere is in Do the right Thing. Shows the darker side of The Big Apple. (See the Spike Lee link!)

8 and a half women

This movie will not be my favourite Peter Greenaway movie. Though it had a lot of good moments (mostly thanks to photography), sometimes I really got bored and most of the time I was wondering what was all the film about. Not that I want to say that I really understood for instance The Draughtman's Contract or The Cook, The Thief, The Wife & His Lover, but those stories have managed to attract me at an instinctive level.

Hamlet (September 1999)

Although the fan link above praises this movie very much, it did not really touch me. OK, acting was correct, the photography very spectacular, but I was missing something. Maybe I was too tired and just wasn't in the mood for a movie so long as this one. If it comes about Kenneth Branagh and Shakespeare, I really prefer Much Ado About Nothing!

Notting Hill (September 1999)

Hugh Grant & Julia Roberts. Well, you must pay your taxes to Hollywood, after all.

Star Wars I: The Phantom Menace (September 1999)

Well, since I had heard so much bad about the story and its quality, I had really very low expectations. Furtunately, the movie was a bit better than I expected. However, it is definitely worse than any of the previous three Star Wars episodes, at least storywise. The special effects are of course quite spectacular. Otherwise I hope that the next episode will have a better script...

Twice Upon a Yesterday (August 1999)

This movie is sort of Sliding Doors 2. Perhaps a bit worse than the original, but still quite enjoyable.

Play-time (August 1999)

A gem from Jacques Tati: a slapstick-like movie from the sixties about how strange the modern world is. This is an excellent movie!

Destiny of her own (August 1999)

Good: correct acting, well-written story.

Taxi (August 1999)

Luc Besson's name (as screenplay writer) drove me to see this movie. It was a disappointment.

Matrix (July 1999)

The Matrix is a relatively well-done science-fiction movie. Or perhaps cyber-fiction is a better term considering the story: humankind lives in slavery, in a virtual reality created by a supercomputer called the Matrix. Keanu Reeves is our good-looking hero who is to liberate us during the two hours of the movie. I could not take all this very seriously: I was at a loss for instance trying to understand why would you need a phone to transfer yourself between reality and virtuality, though it was nice to see the Nokia logo on the mobile handset ;-) Of course there were other misterious or (probably not intentionally) funny elements in the story, but it did not prevent me from enjoying the movie: the effects were quite well done, the action was usually spectacular, so it was OK, after all.

Little Voice (June 1999)

A touching anti-carreer story about a girl who sings beautifully but does not want to become a celebrity.

Lock, Stock & Two Smoking Barrels (June 1999)

Yet another enjoyable British movie from the "Trainspotting"-category. Although in retrospect it is rather creating its own new category: the style reminds to Trainspotting, but Trainspotting wanted to tell you something, while this is pure entertainment. The main patterns of this "new category" are: Sort of liked it...

Saving Private Ryan (May 1999)

I am usually not a big fan the "serious" Spielberg movies. I think that in the long term the Indiana Jones series or E.T. will be remembered much more than Schindler's List or Saving Private Ryan. That said, Private Ryan is a very good movie and some war scenes (especially the ones on Omaha Beach) really do belong to the best I have ever seen. Unlike usual war movies, they honestly show the horror and the chaos of war. If you liked this movie, I recommend to check the ones below:

• Talvisota (Finnish, 1989, see also this review)
• Stalingrad (German, 1993)
• Idi i smotri (Russian, 1985)

Star Trek: Insurrection (5th April 1999)

The good point about the Star Trek movies is that they are usually a safe bet. If you like the TV-series, you will also like the movie: so you will get what you pay for. This movie is not an exception and after some very disappointing movies last year (like Lost in Space), this was just what I needed. Simple, straightforward, reliable science-fiction.

Elizabeth (March 1999)

It is probably not the best historic picture I have ever seen. It is not very accurate concerning the real facts, either. Still, it is a very enjoyable movie with good acting and atmosphere, even if not very original (several comments I have read about the movie rightfully mentions that patterns from Godfather have been used). If you like historical themes, you should go and see this movie.

Shakespeare in Love (March 1999)

Nice piece of entertainment and not surprisingly an Oscar winner. Good script, good acting, good gags, especially the ones playing with Shakespeare's original pieces and scenes. However, when compared with Shakespeare's work (and somehow this comparison comes naturally, don't you think :-), this movie seems to be a lightweight and a bit spiceless effort. Do not expect too much and then you will not be dissappointed.

Bug's Life and Antz (Winter 1999)

Both movies are nice entertainment. I found the animation of Bug's Life a bit better, but that gets compensated by the characters in Antz, mostly thanks to Woody Allen. If asked, I would prefer Bug's Life. If you go to see it, do not leave until the very end: you will get the best gags of the movie!

Live Flesh (Winter 1999)

Although this film is not as good as some of Almodóvar's earlier movies I still liked it. And it is much more exciting and original than the movies mentioned in the two paragraphs above...

Finnish movies

Pikkusisar (14th December)

A simple war-time story about a woman who loses two husbands in Finland's wars with Russia. Good.

Lapin kullan kimallus / Lapland Gold Fever (September 1999)

Simple but attracting story about the Gold Rush in Lapland. Flesh and blood characters: the story is actually based on real events as you can learn from the web page. Also, beautiful photography.

Armon aika / Days Of Grace (August 1999)

A strange story set in old times about an island of lunatics and two young people trying to return to normal life. The story's atmosphere really caught me, although I surely missed a lot due to my poor Finnish.

Rikos ja rakkaus / Crime and love

The most frenetic comedy I have seen for years! Based on a Finnish theatre play, it has an original story with a lot of unexpected turns (smuggled vodka turning out to be water, blackmailing and counter-blackmailing, etc.) funny characters (including a corrupt police inspector with some pikant sexual habits, a hypocrite priest, the not-really-bright police constable and others). Perfect entertainment!

Sokkotanssi / Blindfolded

A story from the sixties about a boy, about 10, who is losing his father (as his family is falling apart), falling in love, meeting new friends and so on. Simple and typical story, but well done and good acting.

Pitkä kuuma kesä / The long hot summer

The story is a combination of two simple patterns: the talented rock-band from a small town hopelessly trying to make a career and the young boy starting his new life in the small town with some stupid lies that prevent him to get the girl of his dreams. Of course everything settles at the end, so this movie offers no catharsis. However, it is spiced with the best of Finnish rock (which is actually not only the best, but it is good, too) and with some typical Finnish charm (which is a blend of stolidity, humour and weltschmerz in my interpretation), so it is a very much enjoyable movie.

Tulennielijä / The fire-eater

This is a powerful story about a mother and two twin-daughters from the 40s and 50s. I cannot claim to understand the whole movie but it has a magnetic atmosphere (the fascinating photography clearly has to do something with this) and it instinctively teaches you about love and life, talent and commitment. I want to mention one minor disturbing detail about the story, though: at one point our main characters were travelling around Europe with a circus and they got to Hungary in 1956, just when the revolution broke out. Knowing the way Hungary was sealed off from the Western world, in reality it was absolutely impossible for Westerners to get into the country. This flaw in the story was probably unnoticed by the Finnish audience, but it did divert my attention for a moment when I watched the movie. In spite of this, it is a remarkable movie!

Rukajärven tie / Ambush (July 1999)

This is a war story from the so-called Continuation War (jatkosota in Finnish: the war between 1941-44, when the Finns attacked the Sovietunion in an attempt to reclaim Karjala, the eastern province they lost in the famous Winter War in 1940). The story presents a small episode lacking spectacular mass scenes: for most of the time a small separated group of Finnish soldiers are cycling in the woods apparently trying to locate some Soviet partisans. This sounds funny, but it is not. There is quite a lot of suspense in the situation and you can see how the Finns get more and more nervous under the pressure. They lose some men in some incidents and although at the end most of them manage to return to their unit, the cruelty of war leaves its mark in their souls.

Basketball

Nokia Research Center's basketball team

This picture was taken on 5th March 1999 after our last game in the 1998-99 season of the TEA series. Unfortunately we lost this game against the Espoo firemen so we were not in our best mood. By the way, the TEA series is an incredibly strong tournament in Espoo (a city next to Helsinki) for serious basketball players like me. Our results are very promising (3 wins and 7 losses, but we have been able to beat the local policemen, for instance) though you might say that there is some room for improvement!

We tried our luck again in the season of 1999-2000. Our first results were not bad, we won 2 out of 3 games. More noteworthy was our historic victory (5th November 1999 was the glorious day!) over the local Ericsson team: the result was 67-25, clearly showing our supremacy over our arch rival ;-) I am sure that even my grandchildren will proudly celebrate this memorable event!

Talking about basketball, Hungary has not been a great basketball nation so far, but there have been some positive changes recently: our National Team managed to qualify for the 1999 European Championship (we once even beat the Russians on the way!) which has not happened for decades. Although the team left France with three losses (see the results below), they played quite well. The positive impression they left also resulted in some players moving to top European teams. And perhaps the next championship will see some Hungarian victories, too...

Hungary's results in Euro '99:

• 75-84 against Spain, a decent result against the later silver medalist,
• 72-73 against Russia, thus the Russians taking their revenge for the Hungarian victory during the qualifiers,
• 66-72 against Slovenia, the final battle: a win would have qualified the team into the next round...

Also, there is now a Hungarian rookie Kornél DÁVID playing in NBA, the first ever player in the NBA from my tiny country.

Mobile telephony in Hungary

The cellular phone penetration is about 14% (1,390,000 subscriber) by the end of 1999.

Market shares:

(Estimation based on an article published in HVG on 16th January 1999)

Nokia

About 50% of mobile phones sold in Hungary

GSM network equipment for Pannon GSM and Vodafone.

Ericsson

GSM network equipment for Westel900

Ericsson & Motorola

About 30-40% of mobile phones sold in Hungary

DCS 1800 tender

A tender for DCS-1800 Mhz networks was announced in February 1999. Three operators will be granted a licence: two of them will be the current GSM 900 Mhz operators. The third licence will be given to a new operator (however, according to the eligibility criteria, the Hungarian Post and Antenna Hungaria Rt must have a stake of 25 % plus one share, or more). In order to improve its market position, the new operator will be allowed to start the 1800 Mhz service 12 months earlier and will also be allowed to use the 900 Mhz frequency.

The expected cost of building the new DCS-1800 network is about 500-700 million USD.

This information is based on articles in Magyar Hírlap published on 8th, 10th, 12th May:

Four companies managed to hand in their applications before the deadline (4 PM, 7th May):

• CG Sat - Mannesmann Eurokom (French-German)
• Mobilkom (Austrian)
• Orange Hungária by Orange (British) and Callahan Associate (American)
• Prímatel by Vodafone-AirTouch (British-American) and RWE Telliance (German)

Duna Telecom by British Telecom and TeleSystem International Wireless (Canadian) missed the deadline by two minutes due to disagreement between the partners and was excluded.

This information is based on an article in Magyar Hírlap published 28th May 1999:

The results of the first round were announced on 27th May. According to this three of the four applicants advanced into the second round:

• CG Sat - Mannesmann Eurokom
• Orange Hungária
• Prímatel

The remaining applicants can increase the money offered for the licence. The technical details of the bids will not change. The final tender decision is to be announced on 7th June according to government officials.

This information is based on an article in Magyar Hírlap published 16th May 1999:

After a delay more than a week the result has been announced: the winner of the third DCS-1800 licence is Prímatel, a British-American-German joint venture of Vodafone-AirTouch and RWE Telliance. The licence fee offered by Prímatel is 48.5 milliard HUF. Both current GSM providers will have to pay 11 milliard HUF for their DCS-1800 licence.

Nokia press release published on 21th September 1999:

This information is based on an article in Magyar Hírlap published 9th October 1999:

Press release: