Segesvár

(Románul: Shigishoara, németül: Schässburg)

(Erdély, Ma: Románia)


Nagy-Küküllő vármegye elhelyezkedése a történelmi Magyarországon

 

Segesvár a XIX. században (Rohbock rajza)


A felső városba az alváros piaczáról mennek föl. Meredek kocsiút és gyalogösvény visz oda. Az utóbbi nehány lépcsőzeten fölmenvén egy bolthajtásos kapu és torony alatt viszen át.

 

A torony hatalmas, négyszegletű, lőréses épitmény, s nevezetes órája van, melly holmi alakokat mozgat.

Fedelén egy magas s négy sarkán ugyannanyi kisebb fedél van, melylyek alant szines cseréppel, fent pedig bádoggal fedvék.

E torony alatt elmenvén a vár piaczára jutunk, onnan a Halottak utczája, melyben kutat találunk, s azután egy fedett folyosó, mellyben hat lépcsőzet, mindenik 30 lépcsővel, van, a várhegy tetejére szolgál.

 

A lépcsőzetektől balra a szép gymnaziumi épület van, melly 1790-ben újból rakaték, jobbra gyümölcsös kertek terülnek, ezeken alul a paplak, felűl pedig a temető van.
A várhegy tetején a Sz. Miklós tiszteletére épült templom áll, mellynek építését 1409-ben meg kezdék, 1483-ban pedig bevégezék. Nevezetes emléke a gót építésnek. Különösen szentélyét szép és szoborművekkel ékesitett gyámoszlopok díszesítik. Homlokzata, úgy látszik, legtöbb ujíttatást és eltorzítatást szenvedett. A torony alacsony. Belseje a templomnak fehérre van meszelve s ékesítékeitől nagyˇrészben megfosztva.

A várhegyröl szép kilátás nyílik a városra, és környékére. A hegy alatt kelet felé &127z völgykatlan nyúlik el, mellyen a Küküllő kigyódzik, s mellyet szép alkotású hegyek öveznek. A völgy közepén egy hosszúkás magaslat emelkedik, ezen túl egy más völgy nyílik s odább egy részint erdővel fedett gömbölyű hegy látszik. Nyugat éa dél felé különböző hegysorok domborodnak, mellyek oldalai részint szöllőtőkékkel vannak beültetve. A völgyet, kivált dél felé, gyümölcsösök és házsorok foglalják el. Ezen alantan fekvő városrész gyakran elárasztatik; 1851 szept. 2-dikán a kiöntött viz ölnyi magasságra lepte el az utszákat, jóllehet a Küküllő nagyobb része egy csatornában folyik. E csatornánál szép műmalmat találunk.
A vártemplom hajdan külön kőfallal volt kerítve; a keritőfalak azután a hegyen levonúltak s ennek mind kúpalakú tetejét, mind két karját fogták be. Sok bástyatorony emelkedett a kerítőfalak fölé. Mind a kerítőfal mind a tornyok nagyobb része még megvan, különösen a hegy éjszakkeleti oldalán, hol hét tornyot találunk.
Ugyancsak a felvárosban a zárdai templom áll, mellynek építését 1482-ben megkezdék s 1515-ben bevégzék; végre a városháza is ott van.
Az alváros nem mutathat fel sok nevezetes épűletet, de egészben véve csínosan és elég szabályosan van építve.
Segesvár a róla nevezett szász széknek fővárosa. Több mint 8000 ember lakik benne, kik föld- és szöllőmiveléssel s némi iparral foglalkoznak. Az evang. gymnazium meglehetősen élénk szellemi munkásság központja. A lakosok többnyire szászok, de vannak köztük magyarok és oláhok is.
A város közelében, az Erzsébetvárosnak tartó országút mellett egy nagy kőoszlop van, melly Stylának neveztetik; egy toronyhoz hasonlít s 1460 táján rakaték. Ezen helyröl szintén szép kilátás esik.
Segesvár állítólag 1198-ban alapíttaték. A magyar történelem elsö két idöszakában kevés szó van róla, de a harmadik időszakban gyakran nevezetes események történtek benne. 1528-ban Báthory István, azután 1530-ban János király által vívaték, mivel a többi szász városok példájára Ferdinánd részére állott vala. Végre Jánosnak kényszerűlt hódolni, s ez 1532-ben megerősíté II Ulászló parancsát a felső város megtelepítésére nézve. A vártemplomnak akkoron nagy kincsei voltak, s nevezetesen a 12 apostol ezüstből készűlt életnagyságú képszobrai ékesítették azt. 1601-ben valami Mako György ravaszság utján keríté hatalmába a várat, s ő azután elrablá a templom kincseit. 1603-ban Székely Mózes, a következő évben Gyulafy László és Bogáty szállák körűl Segesvárt. 1631-ben és 1657-ben Erdély rendei országgyűlést tartottak azon városban. Az 1631-diki országgyűlésen Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Katalin lemondani kényszerűlt méltóságáról, s helyébe I Rákóczy György választaték erdélyi fejdelemmé; az 1657-diki országgyűlésen a törökök azt kivánták, hogy II Rákóczy György elmozdíttassék s helyébe Rhédei Ferencz választassék fejdelemmé, de a rendek ellenszegültek. A következő évben ismét Segesvárra gyűlekezének a rendek, s ekkor Barcsay Ákost választák meg fejdelemmé.
Erdély az igen ildomos I Rákóczy György fejdelem halála után nagyon szomorú időket ért. Bocskay, Bethlen és az említett I. Rákóczy óvatosan kormányozták vala az országot, úgy hogy az csendes gyarapodásnak örvendhetett. Ámde II Rákóczy György dicsvágyának engedve a lengyel ügyekbe avatkozott. A fényes porta ellenére hadjáratot intéze Lengyelországba, hol azután szép hadserge odaveszett s ő maga kopasz életét is alig menthette meg. Most egyik szerencsétlenség a másikat érte. Rákóczy nem birt megállani, a törökök és nyers szövetségeseik kegyetlenűl pusztítaták az országot, mellyet azonfelűl még a polgárháború is dúlt. A törökök védencze Barcsai volt, kit a magyarok gyűlöltek. Midőn 1660-ban II Rákóczy György halálának híre terjedett el, Kemény János álla elő mint Barcsai vetélytársa. Kemény vezénylette vala Rákóczy lengyel hadjáratát, az ellenséges hadak által körűlvétetvén, kénytelen volt magát a tatároknak megadni s mint hadifogoly Krimiába költözni. A háborúban sok elszántságot és hadvezéri ügyességet tanúsított vala, a fogságot is tántorithatlan bátorsággal tűrte. Midőn most hazájában a zászlót kitűzé, a székelyek és magyarok azonnal az ő részére állának, s a császáriak is segitséget igértek neki a törökök ellen, Barcsai kénytelen vala lemondani, s a beszterczei orazággyűlés Keményt választá fejdelemmé. De alighogy a fényes porta hírét vette azon választásnak, legott a tatárok berontának Erdélybe s a székelyek földét tűzzel vassal pusztíták. Ugyanazon időben Iszmael budai és Ali temesvári pasák ütének Erdélyre. Kemény kénytelen vala az ország éjszaknyugati vidékeire visszavonúlni. A törökök mindent pusztítottak, rablottak és öltek, a mi kezök ügyébe esett. Azután Ali Apaffi Mihályt, ki eddig ebesfalvai várában megvonúlva élt vala, hirdeté ki Erdély fejdelmévé. Kemény azalatt a császári hadakkal egyesűlt vala és Szamosújvárnál táborozott. Miután a törökök a téli szállásokra mentek vala, Segesvár alá indúla, hol Apaffi, az új fejdelem mulatott. Kemény nagy erélylyel látott Segesvár ostromához, s czélját már-már elérte, midőn Kucsuk pasa válogatott haddal érkezék meg Apaffy segítségére. Nagy-Szőllősnél, nem messze Segesvártól, csatára kerűle a dolog; Kemény egy lovascsapattal nagy hévvel neki ronta a törökségnek, de lováról lebukván saját embereinek lovai által eltiportaték. Ez 1662 jan. 22-kén történt. A törökök ekkép győztesek lőnek s Apaffy megtartá a fejdelmi méltóságot.
A legújabb időben Segesvár falai alatt mcgint egy véres csata vala, mellyben a magyarok az orosz tulnyomóság ellen harczoltak. Az oroszok vezérei Lüders és Dik tábornokok voltak, a magyarokat Bem vezénylette, a csata 1849 jul. 31-kén vala, sok orosz, köztük Skariatine tábornok, a csatatéren maradt, Bem végre is kénytelen volt visszavonúlni.