Fogaras vára

Fekszik: Fogaras vármegyében

Románul: Fagaras

(Ma: Románia - Erdély)

Fogaras vármegye elhelyezkedése a történelmi magyarországon

Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Fogaras váráról:

	olt idő, amikor Fogaras várát Erdély egyik legbiztosabb erősségének tartották, amely bármekkora ostromló
csapatnak ellent tudott állni.

Zöme hatalmas négyszögű épülettömb, téres udvarral. Sarkait a síkföldi váraknál szokásos módon erős, sokszögű tornyok zárják le. A belső vár körül állnak a melléképületek, s vaskos bástyák által védett tömör falak szolgálnak külső védőöv gyanánt. E falak lábát hajdan szokatlanul széles ároknak az Olt folyóból táplált vize mosta. A mindennemű megrohanást és aknatámadást lehetetlenné tevő vízen át szétszedhető híd vezetett a zömök, erőteljes kaputoronyhoz.

A belső vár, amióta a XVI. század elején újra épült, fejedelmi igényeknek megfelelő módon volt felszerelve. Apaffi Mihály feleségestől nagyon kedvelte Fogarast. Az ő korából fennmaradt leltár szerint az első emeleten volt a flandriai kárpitokkal ékes ebédlőterem, az audiencia-szoba, a fejedelem s a fejedelemné egy-egy belsőszobája, a főkomornyik szobája, az udvari frájoké és két nappali társalgó, ahol 1egtöbbet tartózkodott a fejedelmi család.

Volt tágas kápolna a belső várban, itt volt a várkapitány lakása is, úgyszintén a számtartó, udvarbírák, sáfár, komornyikok, hoppmester, pohárnokok szállása, vendégszobák, sokféle raktárak, kamrák, "boltok" stb. A külső vár öt hatalmas bástyájára s a falakra ötven ágyút lehetett felvonni; ezeket és a sok szakállast, kézi-puskát három "portartó" raktárból látták el a szükséges puskaporral.

A vár története, mint igazi határőrző végváré, változatos.

A területet, amely a XIII. század eleje óta Fogaras földje nevet viselt, királyaink a XII. század végén a Havasalföldről behozott oláhokkal népesítették be, abban a hiú reményben, hogy e népből épp oly megbízható határőrök válnak, mint aminők a székelyek és a szászok voltak. Az első erősség a mai vár helyén ekkor keletkezett; alapjait Csák nembeli Pósa, IV. Bélának erdélyi herceg korában tárnokmestere, egyben szörényi bán rakatta le. Utódaié volt a vár mindaddig, amíg a nemzetségnek ez az ága 1364 körül ki nem halt. Ezzel a vár visszaszállott a koronára.

Nagy Lajos 1369-től kezdve az oláh vajdáknak adta hűbérbe Fogarast. Kicsi híján száz évig ezek ültek a várban s innen garázdálkodtak, időnként összecimborálva a törökkel hűbéruruk ellen. Mátyás szakított véget az oláh gazdálkodásnak; kivetette a várból Radul vajdát s odadta azt Katics nembeli Vingárti Geréb Jánosnak 1464-ben.

Ettől nyerte Fogaras vára mai alakját. A fontos végvárnak állandó hadi készültségben kellett állni; hiszen falai erősségétől s gazdája megbízhatóságától messze vidék biztonsága függött. A Geréb-család után Corvin János, majd Bornemisza János, II. Lajos király gyámja kapta. Alatta kezdte pályafutását Tomori Pál, mint Bornemisza várnagya. Itt vált belőle nagyratermett vezér, innen vitték el a pórlázadás leverésére s itt szenvedte el élete szomorú hajótörését. Egymásután két menyasszonya halt el, mielőtt az oltár elé léphetett volna velük. Elkeseredve mondott le Tomori a világról s a nagyrabecsült hadvezér hirtelen elhatározással Sz. Ferenc fiainak szőrcsuhájába öltözött. Miként vitte egyéni kiválósága a kalocsai érseki székbe s innen a mohácsi csatatérre, hogy mégis hadvezérként, karddal kezében végezze életét, ismeretes. Emlékét Fogaras is őrzi; ő építtette ki külső erődvonalát az akkori legmodernebb stratégia elvei szerint s az egyik bástyát a késő utódok is nevéről nevezték.

LORÁNTFFY ZSUZSANNA AJTÓJA 1640-BŐL (kép az eredeti könyvből)

1527-ben Fogaras a kalandos életű Majlád István birtokába jutott. Alatta ostromok egész sorát állta ki. Amikor Majládot a török gaz csellel kézrekeríti, özvegye, a nemes Nádasdy Anna férfilélekkel tartja tovább az erősséget. Fia, Majlád Gábor Békés Gáspárnak adta el a várat; ennek bukása után Báthory István hajdúi feldúlták. Innen kezdve egyideig Báthory-birtok, majd néhány évig Mihály vajda bitorolja, ennek csúfos kiűzése után Csáky István orsz. főkapitány kapja meg. Aztán állandóan fejedelmi tulajdon. Bethlen Gábor, I. Rákóczy György, Apaffi Mihály laknak, építenek és szépítenek benne, amiről címerek, felírások tanuskodnak. Legtöbbet Apaffy tartózkodott falai között. Itt fejezte be életét felesége, Bornemisza Anna (1688) s ő maga is (1690).

RÉSZLET A VÁR BELSEJÉBŐL (kép az eredeti könyvből)

A fejedelemség megszünte után Fogarast a katonai kincstár kezelte s kaszárnyául használta. Ennek köszöni fennmaradását a vár, de ezzel függ össze az a szomorú tény is, hogy Fogaras városában, ahol a XVII. század végén még színmagyar volt a lakosság, az utolsó kétszáz év alatt a magyarság számbeli kisebbségbe jutott a németekkel és oláhokkal szemben.

FOGARAS VÁRA
(kép az eredeti könyvből)

Irodalom:

A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége kiadása Budapest 1932.