|
|
Rózsa
Dániel
Káptalanfüredi beszámoló KépekAz idén, 2003-ban hetedszerre rendezték meg július 14-e és 19-e között az Országos Diákkonferenciát Káptalanfüreden. Ez egy kis lélekszámú település közvetlen Balatonalmádi mellett, és szinte az egész települést táborok képezik. Tudni kell hogy a káptalanfüredi táborba nem lehet bárkinek jelentkezni, csak azok nyernek meghívást, akik már felmutattak valamilyen eredményt. Azonban nem kell rögtön megijedni. A tábor főként szórakoztató jellegű és célja az ismeretszerzés, barátkozás és közben művelődés. A táborba Vajdaságból, Magyarországról, Horvátországból, Erdélyből, Ukrajnából, Litvániából, Svédországból, Amerikából érkeztek diákok. Minden ott töltött napunk a hidegvizes ébresztővel kezdődött, majd ez után reggeli következett, és jöhettek a délelőtti előadások. Ebéd után vitadélutánokon vehettünk részt, ami abból állt, hogy kibéreltünk egy pár vizibiciklit, és tekertünk a Balaton közepe felé. Közben különböző témákat vitatunk meg a következő témakörökből: oktatás, egészségügy, EU, környezetvédelem, média. Mindenki a magához közelebb álló témában vehetett részt, aminek az összefoglalója az utolsó estén került bemutatásra. A fürdés, napozás után következtek még a délutáni előadások, majd vacsora, és az esti program. Szóljunk egy pár szót az előadásokról is: számos híres ember fordult meg ezalatt a pár nap alatt táborunkban, és míg föl sem eszméltünk az első előadótól, máris egy újabb neves emberrel találkozhattunk, akiket eddig még csak a tv-ből ismertünk. Ott járt Magyar Bálint oktatási miniszter, Esterházy Péter író, Fodor István az Ericsson elnöke, Kroó Norbert akadémikus, az MTA főtitkára, és végül de nem utolsó sorban Csermely Péter aki ezt az egész tábort kitalálta, létrehozta, nekünk, kutató diákoknak. Az esti program különböző műveltségi és ügyességi vetélkedőkkel telt, ezek közül is egyet szeretnék kiemelni ami számomra nagyon tetszett. Az éjjeli akadályverseny. Kb. tíz tagú csoportokra voltunk felosztva. A csapatok húsz perces különbséggel indultak neki elemlámpákkal az erdőnek, hegynek. A cél: a hat igazolóponton keresztül a csúcs minél hamarabbi elérése. Az igazolópontoknál különböző kérdésekre kellett felelni és a helyes válaszra a helyes utat mutatták meg. Tudni kell, hogy nem a jól bevált, kikövezett úton mentünk. Á, az túl egyszerű lett volna. Az ösvények összevisszaságában kellett megtalálnunk a helyes irányt. Fent a csúcson üdítőt kaptunk, valamint mindenki egy-egy tábla csokoládét, és hajnali egyre már mindenki vissza is tért a táborba. Az éjszakák általában ismerkedéssel, beszélgetéssel teltek és csak reggel négy-öt óra felé tértünk nyugovóra. Ez az egy hét alatt nagyon sok érdekes embert, fiatalt ismertem meg. Szerencsésnek érzem magam, hogy eljuthattam egy ilyen tudományos táborba, megismerhettem a régi és új vezetőket és sok jó dologgal bővíthettem a tudásomat. Szeretnék jövőre is elmenni és további tapasztalatokat szerezni.
|