Politika, metapolitika – kitekintésekkel
A ' Kard, Kereszt, Korona Szövetség' (Traditionalis Ultradextroconservativ Imperio-Monarchista és Monarcho-Legitimista Egység-Front) - a továbbiakban röviden: ‘Szövetség’- egyértelműen és kifejezetten metapolitica-i indíttatású, de a politica-i sphaerá-ban is megnyilvánulni szándékozó, lényegileg párt- és pártokfeletti, ám némely tekintetben pártszerű vonásokat mutató, arcvonal-jellegű mozgalmi szövetség.
2, Szélső jobboldaliság
A ‘Szövetség’ abból a fundamentális erejű-jelentőségű felismerésből indul ki, amely szerint a 'Traditionalitas Spiritualis et Metaphisica, Universalis et Integralis' basis-létszemléletének a politica-i és társadalmi vetülete a - helyesen értelmezett- 'jobboldaliság' (dextritas, dextrismus).
A helyesen értelmezett jobboldaliság a legradicalisabb-legszélsőségesebb szélsőjobboldaliságot jelenti, de egy olyan szélsőjobboldaliságot, amely maradéktalanul mentes az általános és vulgáris - vagy vulgaritas-közeli - szélsőjobboldaliság 'ellenbaloldali' - contaminatio-szerű - beszűrődéseitől, vagyis a 'socialistoid' érintettségektől.
3, Ultrajobboldaliság
A ‘Szövetség’ szélsőjobboldalisága az ultrajobboldaliság értelmében felfogott szélsőjobboldaliság. Ennek megfelelően - 'elitisticus', végletesen 'aristocraticus', 'exclusiv', 'meritocraticus', 'androcraticus', radicaliter conservativ eszmék hordozója és repraesentans-a.
4, Conservativitas
A ‘Szövetség’ 'ultradextroconservattiv' conservativitas-a és conservativismus-a gyökeresen és messzemenően különbözik a 'conservativitas conservativa quasi-dextra conventionalis'-tól, amellyel szemben nem egy tekintetben elutasító, s amely helyett a 'conservativitas conservatrix ultradextra traditionalis' teljesmérvű igenlése mellett foglal állást.
5, A forradalmiságról
A ‘Szövetség’ elutasít minden baloldali vagy baloldali-színezetű forradalmat és forradalmiságot. Minden ilyesmivel szemben a legvégletesebb forradalomellenes és ellenforradalmi - antirevolutionarius és contrarevolutionarius - álláspontot foglalja el. Ezzel párhuzamosan elkötelezett híve a 'Revolutio Conservatrix Ultradextrá'-nak, és, persze, a 'Contrarevolutio Conservatrix Ultradextrá'-nak is.
5.1, A ‘Szövetség’ élesen elutasító - történelmi visszapillantásai mentén - minden vulgo-plebeiius felkeléssel - lázadással, forradalmi megmozdulással, parasztlázadással, protestans felkeléssel szemben, élesen elutasító az angol forradalommal, az 1789-es francia forradalommal - és mindazzal, ami abból közvetlenül vagy közvetve következett, az 1830-as francia forradalommal, az 1848-as francia forradalommal és az európai forradalmakkal, különös tekintettel az 1848./1849-es magyarországi felségáruló forradalmi lázadásra s az ebből kibontakozó, belháborúvá terebélyesedő polgárháborús felkelésre, amely szükségessé tette a radicalis külső beavatkozást, - 1870./1871. franciaországi történésekkel, az 1917-es két oroszországi forradalommal, az 1918./1919-es európai forradalmakkal, ezen belül az 1918-as Károlyi Mihály - Hock János-féle és az 1919-es Kun (Kohn) Béla - Szamuelli (Sámuel) Tibor-féle végsőkig elaljasult lázadó forradalmakkal szemben.
5.2, A ‘Szövetség’ tisztában van azzal, hogy a lázadó forradalmak fészkeiben - elsősorban Franciaországban, majd Oroszországban - sokszínű-sokrétű statualis-socialis anomaliák hatalmasodtak el, súlyos hibákkal és bűnökkel megterhelten. Ezek a hibák és bűnök azonban - döntő többségükben - egyáltalán nem azok, amiket általánosan fel szokás róni, hanem az uralmi-uralkodói 'actitudo'-k belső-külső deviatio-ival kapcsolatosak. Az azonban, ami ezen országokban és másutt létrejött - szemben az egykori structurá-kkal - összemérhetetlenül hibásabb, bűnösebb, sötétebb, daemonibb-sátánibb volt minden korábbinál. Az 1789-es forradalomnak egyetlen positiv megítélhetoségu vonása sem volt, és nem volt egyetlen positiv megítélhetoségu közvetlen vagy közvetett következménye sem.
5.3, 1956. október 23-án Magyarországon anticommunista (baloldalellenes, szovjetellenes) szabadságfelkelés tört ki, amely -egyre inkább jobbratolódva- szabadságharcba ment át. Ez volt a magyar nemzet eddigi egyetlen igazi szabadságfelkelése és szabadságharca.
A ' Szövetség' szemében dicsőségteljes ünnep október 23-a, s mélységesen felháborítónak tekinti, hogy baloldali körök megkísérlik a maguk számára kisajátítani.
A ‘Szövetség’ az államforma tekintetében intransigens módon, mértékben és értelemben a monarchismus, határozottabban fogalmazva - az imperio-monarchismus álláspontját foglalja el.
A 'Sacrum Imperium Monarchicum Autocraticum et Theocraticum Absolutum' és a 'Sacrum Imperium Monarchicum Ordinarium Feudale Aristocraticum' originalis-organicum egysége, vagy ezen eredeti-szerves egység a tökéletességet közelítően helyes restauratum-a az, amit a ‘Szövetség’ politologia-i ideologiá-ja fenntartás nélkül el tud és el akar fogadni. A kétféle monarchia egyik felének az elkülönülése - legyen az a kettő közül bármelyik - és elkülönültségében való megmerevedése-rögzülése - torzulásokhoz, majd súlyos eltévelyedésekhez, anomáliá-khoz és az állam tönkremeneteléhez vezet.
Kivételesen a monarchia-aequivalens államformá-k is elfogadhatóaknak minősülhetnek, ha azok olyanok mint például a Velencei Állam a dogé-k idejében, de a 13. századot megelőzően.
Bizonyos körülmények között a Monarchá-t - akár igen hosszú távon is - egy Quasi-Monarcha helyettesítheti: mint Uralkodó (Regnator) vagy Uralkodó-Kormányzó (Regnator-Gubernator, Herrscher-Reichsverweser), akit a Monarcha csaknem valamennyi vagy valamennyi joga megillethet. Rövidebb távon Kormányzó (Regens-Gubernator, Reichsverweser), esetleg - ideiglenes jelleggel - Nemzetvezető (Országvezető, Államvezető) is gyakorlója lehet az államfői hatalomnak, széles, de a Monarchá-nál mégis beszűkítettebb jogkörrel.
6.1, A ‘Szövetség’ - az általa hordozott és képviselt világnézet értelmében az alkotmányos monarchiá-t - a 'Monarchia Constitutionalis'-t - kizárólag közjogi provisorium-ként tekintve hajlandó elfogadni, másként nem. Így, ilyen értelemben még a svéd királyi jogkör meglétét is el tudná fogadni, de hosszú távon a spanyol királyi jogkör meglétét sem. Hosszabb átmenetként az 1867 és 1918 közötti oszrák-magyar uralkodói jogkör meglétébe bele tudna nyugodni, de véglegesen csak a korlátlan jogkört tudná igazán elfogadni, szélesköru feudalis autonomiá-k megléte mellett.
6.2, A ‘Szövetség’ mind a capitalismus-t, mind a socialismus-t élesen elutasítja. Nem fogadja el sem a magán-capitalismus-t, sem a társasági-capitalismus-t, sem a csoport-capitalismus-t, sem az állam-capitalismus-t, sem az össztársadalmi-capitalismus-t, sem a nemzet-capitalismus-t. Nyilvánvalóan nem fogadja el a baloldali socialismus-t, a pseudo-socialismus-t, a communistico-socialismus-t, de a keresztény-socialismus-t és a - nevénél határozottabban jobb - nemzetisocialismus-t sem.
A ‘Szövetség’ a feudalismus - ha úgy tetszik: a neofeudalismus - és a proportionalis refeudalificatio híve. (Ha az erre irányuló akarat ténylegesen és nagy erővel felélednék, száz év alatt - a 21. század folyamán - többé-kevésbé - legalábbis elvileg - megvalósulhatna. Amennyiben a refeudalificatio már megvalósíthatatlan lenne - és, sajnos, ez a valószínűbb - akkor legalább meg kellene kísérelni a megközelítő megoldások kialakítását.)
A ‘Szövetség’ magyar tagjai hű magyarok, hűbbek minden más szervezet tagjainál. Ugyanekkor - egy sajátos értelemben -hű európaiak is, és hűek - az uranicus-an besugárzott - földi-emberi világhoz, de a világfelettiség céljának-céljainak alárendelten.
Ugyanezt várja el a ‘Szövetség’ a csatlakozó német, olasz, francia, spanyol, angol, portugál és más nemzethez tartozó tagjaitól. A nemzethűség kötelező, - de más -ennél magasabb - alapelveknek mégis alá kell rendelődniük.
8, A nationalismusról és internationalismusról
A mai értelemben vett nationalismus és internationalismus - a távoli múltba visszanyúló számottevő előzmények után - az 1789-es francia forradalom kapcsán, majd azt követoen bontakozott ki, mondhatnók robbanásszerű erővel. A 19. század folyamán a nationalismus volt az egyik legfőbb baloldali, sőt, szélsőbaloldali felforgató erő, ami felbomlasztotta - a maga nivellationismus-ával - a monarchiák belső hierarchicus tagoltságát, majd - minden korábbinál fokozottabban - szembeállította egymással az államokat-országokat, mint nemzeteket. A 20. században a baloldal már az internationalismus-t favorisálta, s szembefordult a nemzeti eszmék teljes spektrum-ával. A jobboldaliság - elsősorban a szélsőjobboldaliság - ekkor és ezért vált szélsőségesen nationalistá-vá. Részben valóban jobboldali, részben ellenbaloldali alapon.
A baloldali, az ellenbaloldali és az ellenbaloldaliságtól contaminált jobboldali-szélsőjobboldali nationalismus-t - mint antidifferentiativ-antiintegrativ és nivellationalis nationalismus-t - nem fogadjuk el, - a baloldali-szélsőbaloldali internationalismus-t a legvégletesebb erővel elutasítjuk, nem is beszélve cosmopolitisticus túlhajtásairól.
Van és lehet, de elsősorban lennie kellene egy positiv nationalitas-nak, nationalismus-nak is, - amely differentiativ-integrativ és nonnivellativ-antinivellativ, tagoltság- és hierarchia-igenlő nationalismus.
Ez a nationalitas és nationalismus nem csupán elfogadható a ‘Szövetség’ tagjai által, hanem olyasvalami, aminek az elfogadása egyenesen kötelező, sőt, criterium érvényű. Ez az igazi ultra-jobboldali nationalismus.
Nem lehetetlen a positiv, ultrajobboldali internationalismus sem, sőt, az internationalismus-interpatriotismus maximumának, a gyűlöletes cosmopolitismus-nak - mint baloldali-szélsobaloldali cosmopolitismus-nak - az ultrajobboldali ellentétpárja sem, amely szintén differentiativ-integrativ, antinivellationalis és tagoltságigenlő.
Ez is elfogadható és kötelezően elfogadandó mindazok számára, akik önmagukat ultrajobboldaliaknak minősítik, elvárják, hogy mások is így minősítsék őket, - és a ‘Szövetség’ tagjai kívánnak lenni és maradni.
Az ultrajobboldali nationalismus és az ultrajobboldali internationalismus mindkettőt meghaladó csúcs-synthesis-e - connationalitas és connationalismus.
Nyilvánvalóan csakis és kizárólag az ultrajobboldali connationalitas-connationalismus jöhet számításba, amely nélkül viszont ultrajobboldaliság nincs és nem is lehet.
A csúcsok csúcsát az ultrajobboldali transnationalitas-transnationalismus, más néven az ultrajobboldali supranationalitas-supranationalismus jelenti, - ami az ultrajobboldaliság lényegéhez tartozik.
9, A patriotizmusról
A ‘Szövetség’ állásfoglalása a patriotismus-t és az interpatriotismus-t illetően hasonló az előbbiekhez:
Az általános és baloldali, gyakran szélsőbaloldali patriotismus-t és interpatriotismus-t nem fogadjuk el, sőt, elutasítjuk.
Van és lehet ultrajobboldali patriotismus is. Ezek szemléletünk részeit alkotják.
Az ultrajobboldali patriotismus és ultrajobboldali interpatriotismus csúcs-synthesis-e az ultrajobboldali compatriotismus. Ezt radicaliter valljuk és képviseljük, úgy is, mint a connationalismus kiegészítőjét.
A betetőzést az ultrajobboldali transpatriotismus, más néven az ultrajobboldali suprapatriotismus jelenti. Mindenekelőtt ennek valljuk magunkat.
10, Europa és Pan-Europa
A ‘Szövetség’ az általános "europismus"-t és "europaeismus"-t illetően az "anteuropismus" és az "anteuropaeismus" - élesen elutasító - álláspontjára helyezkedik. A "pan-europismus" és pan-europaeismus" vonatkozásában - úgy, ahogyan ezt általában elgondolják - az elutasításunk még sokkal élesebb.
Egyáltalán nem tűrhetjük el, hogy az európaiaknak több kerülővel a közel-keletről Americá-ba származott szabadkőművesek határozzák meg: mit jelent europainak lenni és mit kell elfogadni, betartani, teljesíteni ahhoz, hogy az időtlen idők óta Europá-ban élők bekerülhessenek Europa népeinek közösségébe.
A Pan-Europa-i Unio főként szabadkőműves baloldali cosmopolita-irányitói akarata szerint működik. Bizonyára másoknak is van súlyuk és tekintélyük, ez azonban a lényegi beállítódáson nem sokat tud változtatni.
Ha a Pan-Europa-i Államszövetség létrejön (nem biztos, hogy létrejön), ennek 2025-ig be kell következnie. Valószínű, hogy ezt követően már csak széteséseket lehet igazán kezdeményezni, a bárminek az összetartása is mérhetetlenül megnehezül.
Abból a Pan-Europa-i Államszövetségből, amit elő akarnak készíteni, - nem kérünk. Az általunk elgondolt Birodalom egészen más lenne: "Imperium Monarchicum Pan-Europaeum Dextrum" - vagy egy Császár, vagy egy Uralkodó-Kormányzó uralma alatt, amely Imperium-nak a magva az egykori Német-Római Szent Birodalom lehetne, ehhez kapcsolódnék a Magyar Apostoli Királyság is.
A Pan-Europa-i Államszövetség a jelenlegi elgondoltsága szerint számunkra nem elfogadható, -ez azonban nem jelenti azt, hogy küzdenünk kellene ennek létrejötte ellen. Egy Pan-Europa-i Államszövetségben létrejöhetnének olyan változások, amelyek máshol és másképpen soha nem valósulhatnának meg. Ilyen lehetne például egy "ultradextroconservativ" és "imperio-monarchista" inspiráltságú jobboldali-szélsőjobboldali - continentalis-méretű - felkelés és - esetleg - hatalomátvétel.
11, A királyi házról
A ‘Szövetség’ a Habsburg-Lothringen párti successionalis monarcho-legitimismus elkötelezett és tántoríthatatlan híve.
A ‘Szövetség’ egyébként úgy véli, hogy a Pan-Europa-i Államszövetség - egy kezdeti időszaktól eltekintve - csak mint "Imperium Monarchicum Pan-Europaeum Dextrum" lenne elfogadható, amelynek az élén a Habsburg-Lothringen-Dynastia-absolute egyértelműen legitim feje állna Monarcha-ként, Császárként, aki egyébként több europa-i országnak is Császára-Királya lenne.
11.1, I./II. Ottó 1961. május 31-én lemondott az osztrák császári thronusra irányuló jogigényérol. A magyar apostoli királyi thronusról-koronáról - formaliter et declaraliter - nem mondott le mind a mai napig. Az együttbirtoklás elve azonban maga után vonja azt, hogy az uralkodó nem mondhat le anélkül, hogy ne veszítse el a másikra irányuló jogát is. Ettől függetlenül II. Ottó Magyarországot "de iure" sem tekinti Apostoli Királyságnak, önmagát egyáltalán nem tekinti Örökös Királynak, 1989-ig Magyarországot "de iure" is "népköztársaságnak" tekintette, azóta "köztársaságnak". Sűrűn találkozik az úgynevezett köztársasági elnökkel, akit "köztársasági elnöknek" tekint, még sűrűbben találkozik az úgynevezett miniszterelnökkel, akivel kölcsönösen nagyrabecsülik egymást.
I./II. Ottót I./I. Róbertnek - I./II. Ottó legidősebb öccsének kellett volna követnie (miután a lemondás Ottó leszármazottaira is kiterjedt), I./I.Róbertet pedig az ő legidősebb fiának, - I./I. Lőrincnek. Tudomásunk szerint azonban sem Róbert nem követelte, sem Lőrinc nem követeli az osztrák és magyar thronushoz való jogának az érvényesülését, sőt, a Habsburg-Lothringen-Dynastia egyetlen tagjáról sincs olyan értelemben tudomásunk, hogy erre törekednék.
11.2, A Dynastia nem veszítette el a jogait. Mi magunk pedig nem tehetünk mást, mint azt, hogy várakozó álláspontra helyezkedünk. Ez az állásfoglalás a ‘Szövetség’ egészére és minden tagjára nézve - külön-külön is - kötelező.
A ‘Szövetség’ - a távolról sem parttalan - vallásszabadság híve. Mindenütt - elvileg - kellene, hogy legyen egy - kivételesen több - államvallás-államegyház. Kellene lenniük bevett vallásfelekezeteknek, elismert vallásfelekezeteknek, engedélyezett-támogatott és engedélyezett-nem-támogatott vallásfelekezeteknek, nem-engedélyezett-tolerált és nem-engedélyezett-tiltott vallásfelekezeteknek, - a besorolás szempontjából. Üldözött vallásfelekezet - voltaképpen - nem lehetne, de a nem-engedélyezett-tiltott vallásfelekezetek elfajult expansio-i ellen keményen - esetleg igen keményen - is fel lehetne lépni.
2, A spiritualitásról
A ‘Szövetség’ a metapoliticitas, de az igazán jobboldali politicitas lényegéhez tartozónak tekinti a mély-magas spiritualitas mindenek-feletti és mindenek-előtti - teljes körű - érvényesülését. Ennek közvetlenül is, közvetve is mindenütt meg kell nyilvánulnia. E spiritualitas-nak - nyilvánvalóan - 'Spiritualitas Metaphysica'-nak és 'Spiritualitas Traditionalis et Supertraditionalis'-nak kell lennie - nem csupán közvetve mindig, de általában közvetlenül is. Ez a szellemiség soha nem lehet korlátozott; coordináltnak kell lennie, a legmesszebbmenően, de soha nem korlátozottnak.
A ‘Szövetség’ - traditionalis létszemléletéből következően - a szellemi szabadság legelkötelezettebb híve és igenlője. Az azonban, amit szellemi szabadságnak szokás - a Sötét Korszak - csaknem legvégső - alkorszakában nevezni, semmiféle rokonságban sincs sem a szellemmel és szellemivel, sem pedig a szabadsággal.
A (szellemi) liberalismus szemben áll a libertas-szal, de szemben áll a liberalitas-szal is, sőt, - bármilyen különösen hangzik - szemben áll a liberalismus-szal is, vagyis - voltaképpen - szemben áll önmagával.
A szellemi szabadság nem azonos a szellemellenesség korlátlan szabadságával, és e korlátlan daemoni szabadság feltétlen biztosításával, - amit némelyek - vak tébolyukban és ördögi igényeiknek megfelelően - minden mértéken túl arrogálnak. A vad szellemidegenség és szellemtelenség "szellemi szabadságát" semmiféle körülmények között sem vagyunk hajlandók támogatni, viszont bármilyen körülmények között harcba kívánunk ennek ellenében lépni, és folytatni akarjuk e harcot - akár feláldozva életünket és mindenünket - egészen a legvégső győzelemig.
3, A philosophiáról
A ‘Szövetség’-alapszemléletének megfelelően - erősen theoreticum- és ideologicum-orientált, minden más politica-i irányvonalnál inkább.
A "Traditionalitas Metaphysica" teljességének a synoptico-synthesis-e - articuláltan mint "Metatheosophia" jelenik meg. A "Metatheosophiá"-nak van "sophiá"-ja, van "hyperphilosophiá"-ja és van "philosophiá"-ja.
E "philosophiá"-hoz tartozik "philosophia metaphysica", tartozik "philosophia ontologica", tartozik "philosophia gnoseologica", tartozik "philosophia axiologica" - és így tovább.
E philosophia szemléleti summájá-nak a teljes kiterjesztettségu megnevezése:
"metidealismus transcendentali-immanentalis et immanentali-transcendentalis theurgo-magico-solipsisticus absolutus".
Ez a philosophia - irányzati értelemben vett - csúcsa, - és a hyperphilosophia (metaphilosophia) start-helyként felfogható kezdete.
A philosophia tehet methodologia-i engedményeket, elmehet - kifelé és befelé - a subiectiv és obiectiv idealismus határáig, de nem mehet át az obiectiv idealismus-ba. Ugyanekkor az obiectiv idealismus-t számunkra nem követhető, ám "legitim" philosophia-i irányzatok együttesének tekintjük. A hyperphilosophiá-hoz csak egyetlen "irányzat" tartozik, az, amit fentebb megneveztünk.
A ‘Szövetség’ tagjai ezt az irányvonalat követik, s az ettől való esetleges eltérést az ezzel kapcsolatos "canon"-ok mértékei között tartják.
4, Az evolúcióról
A ‘Szövetség’ ideologiá-ja megköveteli a biológiai és minden egyéb "evolutionismus" megtagadását és teljes elutasítását.
A ‘Szövetség’ ideologiá-ja megköveteli a quasi-creationisticus-involutionisticus-non-transformisticus-organicisticus-graduali-descensionisticus-materialisationisticus előnyben részesítését minden más - ilyen jellegű - szemlélettel szemben.
5, A physica-i világképekről
A ‘Szövetség’ ideológiá-ja megköveteli a legkülönfélébb physica-i világképek - Földdel kapcsolatos - felfogásai közül annak az előnyben részesítését, amely a Ptolemaios-féle és a Tycho de Brahe-féle szemlélet - Kepler szemléletét részlegesen figyelembevevő - synthesis-e.
Ezek szerint a Föld mozdulatlanként is felfogható, s elsősorban így kell felfogni. A Föld körül forognak az égitestek sphaerá-i, továbbá: a Föld körül kering a Nap, a Nap körül keringenek a bolygók, közvetve, persze, a Föld körül is. Ha elmennénk, mondjuk a Mars-ra, akkor a Mars-föld mozdulatlan lenne, körülötte keringene a Nap, a Nap körül keringenének a bolygók, köztük a Föld-bolygó is. A keringési pályák ellipsis-alakúak.
A heliocentricus felfogást előzi a geocentricus felfogás, ezt pedig a topocentricus felfogás.
Mindennek - látszólag és felületesen nézve - szinte semmi köze nincs a politicitas-hoz. Magasabbról mélyebbre tekintve azonban ki kell derülnie és ki is derül, hogy egészen messzemenően meghatározó jelentősége van annak: valaki milyen világképet alakított ki önmaga számára, s ennek megvannak a poltica-i vonzatai is.
A ‘Szövetség’-nak vannak kimondottan Magyarország jövőjével kapcsolatos elgondolásai és tervei, de ezek is beletagozódnak egy sokkal tágabb, hatalmasabb, ugyanekkor mélyebb-magasabb ideologico-theoretica-i cohaerentiá-ba. Europa múltja, jelene és jövője legalább olyan fontos, de igen sok szempontból még sokkal fontosabb számunkra, mint Magyarországé.
Továbbmenően: a Világ múltja, jelene és jövője, de méginkább az időn- és téren-túli alakító princípiumai számos tekintetben előzi a szemünkben Europa jelentőségét is, és egyáltalán nem elsősorban a "méretei" miatt (mint ahogyan Europa sem azért fontosabb Magyarországnál, mert nagyobb, - legalábbis elsősorban semmiképpen sem azért).
2, A ‘Szövetség’ tevékenységi területe
A ‘Szövetség’ - bár Magyarországon jött létre - egyáltalán nem szorítkozik - szervezetileg sem Magyarországra, de - bár fő tevékenységi területe Európa - még Európára sem.
3, A tagságról
A materialista atheismus hívei vagy az e tekintetben közömbösök a ‘Szövetség’ közelébe se merészeljenek férkőzni. Az, aki a ‘Szövetség’ belső-tagja kíván lenni, csak átmenetileg és rövid ideig vallhat más nézeteket, s mindent el kell követnie, hogy értés alapján és meggyőződésből maradéktalanul elfogadja, magáévá tegye azokat a szemléleti velejárókat, amelyek a ‘Szövetség’ politica-i felfogását - más vonatkozásokban - kísérik.
4, célok
A ‘Szövetség’ maximalis célja a traditionalificált uralom megragadása - Magyarországon, Europában és az egész világon.
A ‘Szövetség’ minimális célja a Korszak bevégzésének - mint méltóságteljes bevégzésnek - az ideológiai elősegítése.
A ‘Szövetség’ intermedialis célja - és ez az, ami igazán hangsúlyozott - az Új-Aranykor felépítéséhez -megvalósításához szükséges spiritualis-transscendentalis erők megragadása, conserválása és átmentése- átvitele a Sötét Korból az Új, az eljövendő Aerá-ba. E cél megvalósítása olyan további erőket ébreszt vagy ébreszthet fel, amelyek az Absolut Cél (Redexvigilatio Metaphysica Absoluta) elérését segítik elő.