ELVTÁRSAK!

A kapitalizmus ideje lejárt betöltötte történelmi szerepét, egyre kevésbé képes megújítani magát és kezelni a mûködésébõl fakadó ellentmondásokat, melyek születésétõl fogva elõrevetítették bukását. A kapitalizmusban a kizsákmányolás a legtökéletesebb és egyben a legtotálisabb formává fejlõdött. A két osztályra szakadt társadalomban a termelõeszközök kizárólagos tulajdonosa a burzsoázia szûk rétege, és a munkaereje eladására kényszeríttet, emberi lényegétõl megfosztott proletárok tömege. A két osztály szembenállása léthelyzetükbõl, létszükségleteikbõl, alapvetõ érdekellentéteikbõl, a kapitalizmus ellentmondásából adódik. A burzsoázia, a tõke kiterjedése, a piacok beszûkülése, állandó profitéhsége miatt egyre hatékonyabbá kell tegye a tõke újratermelését, fokozva a kizsákmányolást. Így még nagyobb fizikai, szellemi nyomorba taszítva ezzel a proletariátust. A kizsákmányoltak pedig a magántulajdon megszületése óta próbálnak ellenállni a nyomásnak, kielégíteni alapvetõ szükségleteiket.

A burzsoázia minden eszközzel megpróbálja elmosni az osztályharcot, az osztályok létét. Eddig még sikerült megtörnie a forradalom lendületét. Hol külsõ erõszakkal, hol a proletárok mozgalmának befogásával, egységük megosztásával, a mozgalom céljának mérséklésével, a harc egyes elemeinek célként való kiragadásával (megfosztva evvel lényegétõl a harcot) antifasizmussal, feminizmussal, a forradalom külön politikai és külön gazdasági harccá való degradálásával, parlamentarizmussal, szindikalizmussal stb. Vagyis a burzsoázia önmaga megreformálásával - egy a maga szempontjai szerint progresszív frakciójának megjelenésével -, irányítást nyer a proletár mozgalom felett.
Azonban mind jobban beszûkül a kapitalizmus gazdasági rugalmassága és ennek kísérõje, hogy politikailag is egységesül. A mostani proletárlázadásoknak (pl. Albánia, Indonézia) nem képes irányítást adni, és egyre nagyobb nehézséget okoz erõszakkal és reformokkal beintegrálni a demokráciába - ezáltal “eltüntetni -” a megjelenõ proletariátust.
A burzsoázia minden erejével a demokrácia keretei közé próbálja a proletárharcot befogni, és evvel ellehetetleníteni. Persze ez naivitás, a proletariátus a demokratikus mûködés élõ ellentmondása. Így a tulajdon, az érték, a munka, az állam gyakorlati tagadója. Erõszakkal kell szétvernünk minden befogási módszert, minden befogó ideológiát és annak képviselõit. Ilyen befogó szerepet képvisel a szociáldemokrácia minden ága: a magukat kommunistának tartó bolsevikok, álanarchisták és a tanácsrendszerek istenítõi stb.

A demokrácia, a kizsákmányolás legtökéletesebb és egyben legutolsó formája a kapitalizmus. A forradalom folyamata elmélyítette a harc tapasztalatait, elõsegítette az események kritikáját, értékelését. Nyilvánvalóvá teszi a tõke belsõ ellentmondásait és elmélyítik válságát. Így egyértelmûvé és világosabbá válik a kommunista mozgalom célja, eszköztára. A cél nem lehet más, mint a kapitalizmus és elõfeltételeinek megszüntetése, a munka és tulajdon teljes eltörlése, az élet teljes közösségi és uralomnélküli élvezete, amely magába foglalja az emberi tevékenység kibontakozását. A forradalom csak akkor lehet eredményes, ha megvalósul benne a proletariátus centralizációja, osztállyá, azaz párttá szervezõdése. Ez nem alá- felé rendeltséget, elmélet és gyakorlatra való szétválasztást jelent. A kommunista párt nem választható le a proletariátusról, a kommunista párt az maga az osztállyá szervezõdött proletariátus. Ezek a proletár militánsok nem mást tesznek, mint minden helyzetben legyen akár béke, vagy háború, vagy mint manapság dúljon az ellenforradalom mindig a kommunista programot képviselik, tökéletesítik. Tevékenységük nem más mint a proletár diktatúra állandósult alkalmazásának folyamata amelybõl végül is létrejön az osztálynélküli társadalom. Eszköze a tulajdon, érték, munka támadása, fosztogatás, az erõszak, minden burzsoá féreg kiirtása, és ezekbõl adódóan az élet közösségi és totális emberi élvezete. Feladata a kommunista program teljes betartása, minden burzsoá restaurációra törekvõ, minden fosztogatásokat elítélõ, megtámadó fasz, minden vörösre mázolt burzsoá munkavégzésre felhívó, vagy kényszerítõ totális kiirtása. A proletárdiktatúra az anarchista és a kommunista program sajátja, és mint ilyen nem elválasztható a proletárok tömegétõl, a kommunista mozgalomtól így az anarchista- kommunizmustól. Nem külön álló szakasz, átmeneti rész (proletár állam), hanem a proletariátus bármely más gyakorlati mûködésével szorosan összefüggõ, azokat átfedõ, és talán magába foglaló harci aspektus.

Ezt a kiáltványt néhány jelenleg Közép- Európában élõ anarchista-kommunista, tehát proletár militáns fogalmazta. Kapcsolatot keresünk más proletár militánsokkal, szervezetekkel. Az internacionalizmus elõfeltétele harcunknak, tehát mindannyiunk közös szükséglete. Álláspontunk a kapitalista rend kompromisszumok nélküli, az erõszak, a forradalom és az élvezetek útján történõ megdöntése. Tapasztalatcseréink, vitáink centralizált tevékenységünk, elõsegítik mozgalmunknak a jelenlegi szarból való felfejlõdését. Kérünk, küldjetek újságokat, kiadványokat, információkat általatok ismert mozgalmakról, csoportokról és eseményekrõl. Mi is szívesen küldünk hasonlókat.
Viszont felhívunk minden burzsoá: reformista, individualista, álanarchista, szindikalista, trockista, sztálinista, maoista bolsevik- szociáldemokrata gecit, hogy ne próbáljon velünk kapcsolatba lépni.
Mert mi is történhet: - levelét, publikációit lehányjuk és így visszaküldjük
- pénzküldeményét elfogadjuk
- személyes találkozásnál kifosztjuk, majd élve megsütjük, finom fûszerekkel megszórjuk, és egyes kutyákkal osztozva benyomjuk széles térfogatú szánkba.

ascagop@yahoo.com

Világ proletárjai egyesüljetek!