A Järvafältet madarai

A Järvafältet Stockholm északi részén található nagy kiterjedésü zöld teület. Egy pár évtizede még katonai gyakorlótérség volt, ennek köszönhetö, hogy nem építették be. Jelenleg találhatók itt erdök, rétek, megmüvelt területek és a helyi lakosság kiskertjei. Fontos az egész területen keresztülfolyó patak, az Igelbäck. A Järvafältet északi részén tavak is vannak. Ezek között a Säbytónak van a leggazdagabb élövilága.

Kanadaludak a Säby tó mellett, háttérben a Säby kastély.

Halászsas a Säby tó felett, amint éppen a sirályok zavarják.

A "szokásos" vízi madarakon kívül gyakran látható a nádasok felett alacsonyan vadászó héja.

Barna réti héja hímje a Ravalen tó nádasában zsákmánnyal.

Ugyanaz a héja a fészkét építi.

A terület madárvilága igen gazdag. Az énekes madarak közül találkoztam már különféle pintyekkel, széncinkével, kékcinkével, a szántóföldek felett pedig állandóan hangzik a pacsirták trillája.

Kékcinke; a vércse ládája alatti fában fészkel!

Citromsármány; nemcsak a színe miatt találó a neve. Kedvenc eledele is a citrom; a lócitrom!

Zöldküllö a Säbytó mellett.

Az erdöben járva fölbegyökerezett a lábunk, amikor meghallottuk a csalogány hangerőben még a rigóét is felülmúló énekét. Magát a madarat nehezebb volt felfedezni, mert pici és zölsessárga színével belevész a lombozatba. Rigókról esvén a szó, hát azokból rengeteg van. Mindenütt látni és hallani őket. Nem így a szajkót! Nagy szerencse kell hozzá, hogy az ember megpillantsa, mert sűrű bokrokba szeret elrejtőzni. Amikor megpillantottuk, azt sem tudtuk milyen madart látunk, ugyanis erről a madárról eddig még csak könyvekben olvastam. Örültünk, hogy sikerült felfedeznünk és azonosítanunk egy CD segítségével, mert párját ritkítóan szép madár!

Szajkó.

Egyébként a szajkó felfedezését annak köszönhetjük, hogy a fülesbagoly fiókákat kerestük, amelyeket abban az évben háromszor is láttunk az erdő különböző pontjain. Sajnos többé nem találkoztunk velük, de így van ez a természetben! Az ember általában mást talál, mint amit keres, de sohasem bánja meg! (Kivétel a kullancs, de az meg magától is megtalál minket, s errefelé sajnos nagy tömegben tenyészik a sok nyúl meg öz miatt.)

Az állatvilág gazdagsága bizonnyára az Igelbäck-nek köszönhetö és a nem messze fekvő Säby tónak. Gyakran látunk tőkés récéket, kanada ludakat, sőt a közelmúltban egy pár bütyköshattyú húzott el a fejünk felett.

Vöcsök a Säby tavon.

2003.februárjában több száz madárból álló csonttollú csapat "szállta meg" Akalla környékét. Ezek a madarak északról kirándulnak dél felé a téli hónapokban. Nem csak szépek, hanem csodálatos csilingelő hangon "társalognak" egymással. Nem túl félénkek, szívesen fényképeztetik magukat!

Télen a kis énekes madarak az ember közelébe merészkednek élelemszerzés és a ragadozóktól való rejtőzködés céljából. Akallában készült a kép a süvöltőpárról.

Dramatikus volt elsö találkozásunk a bíbiccel. Az Igelbäck patak mellett sétáltunk, amikor egy felül sötét, hasán és szárnyai alatt fehér madár csapott fel a fűből, és vérfagyasztó visongatás közepette rémületes sebességgel húzott el a fejünk felett, majd többszörös bukfencet hányva a levegöben visszatért, hogy ugyanezt a mutatványt kisebb-nagyobb variációkkal újra előadja. Ezekután nekiálltam átnézni minden a kezem ügyébe eső könyvet, hogy a félelmetes "ragadozómadarat" azonosítsam. Ismét a CD lexikon segített, ahol szerencsére meg tudtam hallgatni az összes madárhangokat. Akkor derült ki, hogy színielőadásnak voltunk tanúi; a veszélyes ragadozó nem volt más, mint az egyik legbályosabb és békésebb tagja a helyi madárkoloniának, a bíbic!

Közben kiderítettük, hogy a ragadozó madár nem kígyászölyv, hanem vörösvércse. Itt látható:
Vörösvércse

Aki még ennnél is többre kiváncsi, keresse fel ezt a címet:

http://home.swipnet.se/jok/rapport/artlista.html

http://drbubo23@hotmail.com