Vox vatis

Szózat
 

Hanc extra mundo maximo
   Non sunt pro te loci;
Afflictus, felix, hic debes
   Et vivere, et mori!

Haec terra patrum sanguine
  Madebat toties;
Accrevit saeclis nominum
   Sanctorum series.

Pro sedibus pugnaverant
   Hic Martes Arpadi;
Servile fregit hic iugum
   Dux heros Hunyadi.

Liberta! signa sanguine
   Rudebant hic tua;
Occubuere hic optimi
   Pugna in perpetua.

Et tantis in periculis,
   Post tot discrimina
Exstat defecta, fracta non,
   Gens haec in patria,

Et ad te, munde gentium,
Appellat iudicem:
Millenii poscunt cruces
Vitam, aut mortis diem!

Tot corda frustra sanguinem
   Fudisse non licet;
Maerore rupta pectora
   Sors non destituet!

Voluntas sancta, mens, vires
   Sub fati pondere
Incassum certe nequeunt
   Diu tabescere:

Debet venire, veniet
   Saeclum felicius,
Quod orant nostra milia
   Devotis precibus...

Sin est necesse, veniet
   Mors augustissima,
Cruens ubi sepeliet
   Hanc gentem patria.

Assistent gentes funeri
   Gentis plorabilis,
Et oculi myriadum
   Madescent lacrimis.

Esto fidelis patria
   Constanter, Hungare:
Haec aluit, huiius humi
   Humabit urna te!

Hanc extra mundo maximo
   Non sunt pro te loci;
Afflictus, felix, hic debes
   Et vivere, et mori!

A' nagy világon e' kivûl
   Nincsen számodra hely,
Áldjon vagy verjen sors' keze,
   Itt élned, halnod kell. 

Ez a' föld, mellyen annyiszor
   Apáid' vére folyt;
Ez, mellyhez minden szent nevet
   Egy ezredév csatolt. 

Itt küzdtenek honért a' hõs
   Árpádnak hadai,
Itt törtek össze rabigát
   Hunyadnak karjai. 

Szabadság! Itten hordozák
   Véres zászlóidat,
'S elhulltanak legjobbjaink
   A' hosszu harcz alatt. 

És annyi balszerencse közt,
   Olly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
   Él nemzet e' hazán 

'S népek' hazája, nagy világ!
   Hozzád bátran kiált:
"Egy ezred évi szenvedés
   Kér éltet vagy halált!" 

Az nem lehet, hogy annyi szív
   Hiába onta vért,
'S keservben annyi hû kebel
   Szakadt meg a' honért. 

Az nem lehet, hogy ész, erõ,
   És olly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
   Egy átoksúly alatt. 

Még jõni kell, még jõni fog
   Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
   Száz ezrek' ajakán. 

Vagy jõni fog, ha jõni kell,
   A' nagyszerû halál,
Hol a' temetkezés fölött
   Egy ország vérben áll. 

'S a' sírt, hol nemzet sülyed el,
   Népek veszik körûl,
'S az ember' millióinak
   Szemében gyászköny ül. 

Légy híve rendületlenûl
   Hazádnak, oh magyar,
Ez éltetõd 's ha elbukál,
   Hantjával ez takar. 

A' nagy világon e' kivûl
   Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors' keze,
   Itt élned, halnod kell.