Latinra fordított versek
 
 
 
Tompa Mihály:

Ad ciconiam

Tompa Mihály: 

A gólyához
 


Calescit aer, campus laetior ridet;
Rursus ades, ciconia,
Et ut fovere possis pullos flavidos,
Vetustum nidus reficis.

Cito reverte! ne te mendax radius
Fallat rivusque flebilis;
Cito reverte! ver nusquam reperies:
Hic vita friget gelida.

Relinque campos: in campis sepulchra sunt;
Fuge stagnum: inundat sanguine;
Cave ne sedeas in summis turribus,
Ubique ardentia tigna sunt.

Rogo, demigra - ut melius - domo mea,
Sed tu nidum quo, quo invenies?
Ubi subter desperantes non clamant
Nec terrent caeli fulmine.

Cito reverte! Te exspectat meridies,
Nobis felicior avis;
Duas tibi sors patria dedit:
Heu! nostra perivit unica.

Vola! vola! si tu exsules invenies
Procul, procul in meridie,
Dic, dic eis disoersos hic perire nos
Instar solutae mergitis;

Multos sepulchro, multos carcere obrui,
Et mutos flere superstites;
Esse, qui flentes quaerant patriam
Traiicientes maria;

Sit sterilis, precari sponsam virginem;
Parentes natos mortuos
Non lacrimare senesque gaudere haud  procul
Abesse mortis requiem.

Enarra adhuc haud satis esse - proh pudor! - 
Excidi nos ut ilicem,
Rodere, ut vermes intus in eversa arbore
Criminatores civium,

Prodi iam fratrem a fratre, patrem a filio:
Tamen tace, ne loquere,
Ne sit coactus exsul, ut gentem suam,
Quam luget nunc, abhorreat.


Megenyhült a lég, vídul a határ, 
S te újra itt vagy, jó gólyamadár! 
Az ócska fészket megigazgatod, 
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. 

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak 
Csalárd napsúgár és síró patak; 
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, 
Az élet fagyva van, s megdermedett. 

Ne járj a mezõn, temetõ van ott; 
Ne menj a tóra, vértõl áradott; 
Toronytetõkön nézvén nyughelyet, 
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet. 

Házamról jobb, ha elhurcolkodol, 
De melyiken tudsz fészket rakni, hol 
Kétségbeesést ne hallanál alól, 
S nem félhetnél az ég villámitól? 

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár; 
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. 
Neked két hazát adott végzeted; 
Nekünk csak egy volt! az is elveszett! 

Repülj, repülj! és délen valahol 
A bujdosókkal ha találkozol: 
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, 
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! 

Sokra sír, sokra vak börtön borul, 
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul; 
Van aki felkél, és sírván, megyen 
Új hont keresni túl a tengeren. 

A menyasszony meddõségért eped, 
Szüle nem zokog holt magzat felett, 
A vén lelke örömmel eltelik, 
Hogy nem kell élni már sok ideig. 

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk! 
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk: 
A kidült fában õrlõ szú lakik... 
A honfi honfira vádaskodik. 

Testvért testvér, apát fiú elad... 
Mégis, ne szóljon errõl ajakad, 
Nehogy ki távol sír e nemzeten: 
Megútálni is kénytelen legyen! 

 

Fordító: Hegedûs István
Forrás: Dr. Huszti József: Latin chrestomathia a gimnázium és leánygimnázium V-VIII. osztálya számára. Szent István Társulat, Budapest, 1940.
 

Ha érdekel még több latinra fordított vers és dal, kattints a tartalomra:

TARTALOM
 
 

Tompa Mihály életrajza az [origo] kvízpartjáról:

Született: 1817. szeptember 28., Rimaszombat
Meghalt: 1868. július 30., Hanva

1845-tõl Pesten jogot hallgatott, majd Miskolcon letette a papi vizsgát, és Bején lett pap, 1851-tõl haláláig Hanván mûködött. Írásaival lelkesen szolgálta a forradalom és a szabadságharc ügyét, de költészetében megszólalt a családi élet örömeinek és gondjainak sokféle változata is. A szabadságharc bukása után eleinte nyíltan fejezte ki a nemzeti fájdalmat: A gólyához, Pusztán, Levél egy kibujdosott barátom után. Késõbb a cenzúra arra késztette, hogy képes beszédben, allegóriákban, rejtett értelmû költeményekben szóljon nemzetéhez: A madár fiaihoz, Télben, Új Simeon, A sebzett szarvas. Élete végéig hirdette a nemzeti függetlenség eszméjét, elutasította a kiegyezést. Szoros barátság fûzte Arany Jánoshoz.

A MEK-en olvasható bõvebb életrajz, sõt, a költõ egész életmûve letölthetõ.
 
 

Az oldalt Halmos Máté szerkeszti. Ha szeretnéd, hogy valami felkerüljön, írj egy e-mailt!