Latinra fordított versek
 
 
 
Petõfi Sándor:

Arbor fiam, si...

 

Petõfi Sándor:

Fa leszek, ha...
 

Arbor fiam, si flos arboris es,
Et si ros es, flos ego fiam,
Ros fiam, si radius es solis,
Utmodo te mecum misceam.

Si puella tu es ipsum caelum,
Stella commuter statim ego,
Si puella tu es inferorum,
Ut iungamur, damnatus ero.
 

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Fordító: ismeretlen
Forrás: Baranyai Tiborné: Ludamus una... Tankönyvkiadó, 1990.
 
 
 
Carmen Gentis Nemzeti dal

Surge, Hungre, surge ad pugnam!
Ecce tempus: nunc aut nunquam!
Liberi an simus servi?
Eligite: vult decerni! – 
Hungrum Deo 
sacramentum facimus:
Servitutem 
non feremus amplius!

Servi nos adhuc eramus…
Avos orco condemnamus;
Liberi qui mortui sunt,
Servis nobis non quiescunt!
Hungrum Deo 
sacramentum facimus:
Servitutem 
non feremus amplius!

Est vir nequam, detestatus,
Mortem qui fugit vocatus:
Cui pluris vilis vita,
Patriae quam laus debita.
Hungrum Deo 
sacramentum facimus:
Servitutem 
non feremus amplius!

Fulget gladius prae vinclis,
Manibus decus non vinctis:
At nos vincla gestabamus…
Ensem priscum rapiamus!
Hungrum Deo 
sacramentum facimus:
Servitutem 
non feremus amplius!

Priscae famae par, decorum
Nomen erit Hungarorum;
Duris saeclis adhaerentes
Iam nos abluemus sordes.
Hungrum Deo 
sacramentum facimus:
Servitutem 
non feremus amplius!

Inque tumlos nostrorum
Se prosternent sepulcrorum
Fausta posteri precantes,
Sanctos nos glorificantes.
Hungrum Deo 
sacramentum facimus:
Servitutem 
non feremus amplius!


Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idõ, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk?
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fordító: Irsy József
Az õ fordításában elérhetõ a Himnusz és a Szózat is.
 

Ha érdekel még több latinra fordított vers és dal, kattints a tartalomra:

TARTALOM
 
 
 

Az oldalt Halmos Máté szerkeszti. Ha szeretnéd, hogy valami felkerüljön, írj egy e-mailt!