AZ OSZTÁLYHARC ARGENTINAI TÖRTÉNETE
1914-ig
Argentína õslakossága jó részt nomád indián törzsekbõl állt (guarani, araukán, patagón stb. törzsek). Az északi részen a már fejlettebb osztálytársadalommal rendelkezõ diaguita indiánok éltek, akik már földmûveléssel is foglakoztak. A XVI. században az "El Dorado igézetének" hitében megjelentek gyarmatosító spanyol és portugál conquistadorok (és az egyház). "Csak arra valók, hogy parancsolgassanak nekik és dolgoztassák õket, vessenek, arassanak és végezzenek minden munkát, amire szükség van" - megszívlelvén Kolumbusz e jeles szavait, a civilizáció korabeli "hõsei" neki láttak az õslakók betörésének, illetve földjeik kirablásának. A XVI. század 20-as, 30-as éveiben (mint késõbb kiderült, hamis) információ alapján a mai Argentína területén gazdag ezüstlelõhelyeket kezdtek keresni, de csak ellenséges guarani és charrua indiánokat találtak. Ebben az idõben a hódítóknak nem sikerült megtelepedniük hosszabb idõre, és csak azután tértek vissza, miután a kontinens más területein sikerült stabilizálniuk uralmukat. Buenos Aires második (végsõ) megalapítása 1580-ban történt meg.
Az egyik legnagyobb indián felkelést a XVI. század közepén az araukánok hajtották végre (a felkelés gócpontjai inkább a mai Chile területeire estek). "Vezérük" Lautaro, majd Caupolicán volt, aki irtóhadjáratot indított a megszállók ellen. A század végére állandósult a hadiállapot. Végül is a XVII. század végére az indiánok beintegrálásával, pacifizálásával felülkerekedtek a hódítók. Létrejött a spanyol gyarmatbirodalom, megkezdõdhetett az európai civilizáció fejlõdése, amely csak még több nyomort és kizsákmányolást hozott mind a leigázott õslakók (már akik túlélték), mind "saját" "spanyol" kizsákmányoltaik számára. Ez a nyomor számos felkelést váltott ki, amelyeket kíméletlenül levertek. A kontinentális birodalmat egyre kevésbé tudta összetartani a fõleg feudális, abszolutikus lábakon álló spanyol hatalom. 1778-ban létrejött a Buenos Aires alkirályság, amely a kontinens egyik vezetõ gazdasági hatalmává vált, Buenos Aires pedig az egyik legfõbb gazdasági központtá. A szabadkereskedelem vált uralkodóvá, amely az alkirályságban a teljes függetlenség igényét váltotta ki. Ez gazdasági szükségszerûség volt, és a tõke fejlõdésének következtében kialakuló nemzetállamok országhatárokat húztak a kizsákmányolt osztály tagjai közé, így függetlenségi programmal foghatták be a kizsákmányoltak folyamatosan jelenlévõ mozgalmait. 1810 májusában egy felkelés elsöpörte a spanyol kormányzatot, a felkelõk (akiket többnyire Rousseau egyenlõsítõ eszméi hatották át) fölé most egy patrióta kormányzat került, a Hazafias Junta. Az egész kontinensen felkelések zajlottak, amelyek végül is szabadságharcba torkollottak (Simon Bolivar). Bolivar álma egy kontinentális egyesülés volt, ez nem valósult meg. Viszont a nacionalista szabadságharcok gyõzelemmel értek véget, kialakultak az "önálló" államok.
Az 1810-ben alapított Buenos aires-i Kereskedelmi Kamara már többségében az "angol" tõkések kezében volt. Mivel Buenos Aires kikötõváros volt és hihetetlen mértékben fejlõdött a külkereskedelem (marhabõr, sózott hús), ezért az export érdekében megadóztatták az országon belüli húsfogyasztást, és elengedték a kivitelek megadóztatását. Háromszorosára emelkedett a hús és a föld ára. Majd megkezdõdtek a bekerítések. Az addig nomád életmódot folytató gauchók elvesztették megélhetési forrásaikat. Egy 1815-ös rendelet kimondta, hogy minden vidéken élõ ember, akinek nincs birtoka, cselédnek minõsül, és köteles az ezt igazoló papírt magával hordani. A gaucho cseléd vagy csavargó lett. (A csavargókat összefogdosták és elvitték katonának.) Ettõl kezdve állandósult a vidéki szegények, gauchók élet-halál harca a kapitalista nagybirtokosok reguláris hadseregével szemben. Rengeteg népballada, monda eleveníti meg e kitaszított betyárok harcát. Az egyik népszerû könyv, José Hernandez Martin Fierrónak, a híres betyárnak sorsát énekli el:
Fészkében él a sas,
õserdõben a tigris,
barlangjában a róka,
csak a gaucho bolyong,
amerre változó
végzete sodorja
Mert:
Övé minden tömlöc,
minden rács és börtön,
az õ szája soha nem mondhat igazat,
még ha túl sok igazsága van is,
mert a szegény ember igazsága olyan,
mint valami repedt, fából készült harang.
Érdekesség, hogy az irodalom megemlékezik Martin Fierró
ellenlábasáról is. A jámbor, szolgalelkû
gauchóról is, akirõl úgy tartják a harcoló
gauchók, hogy sorsán még csak sajnálkozni sem
érdemes (Richardo Güiraldes: Don Segundo Sombra).
Az egyik híres felkelés (1811-20) José Artigas "vezetésével"
zajlott le. A felkelés a mai Uruguay, valamint az argenínai
Santa Fe, Corrientes, Entre Rio, Misiones és Córdoba tartományok
területén zajlott. Maga Artigas egy vidéki caudilló
(fölbirtokos) volt, aki harcolt Buenos Aires gazdasági centralizmusa
ellen. Végül is az erõsebb burzsoá erõk
megsemmisítették csapatait. Persze ez önmagában
csak az uralkodó osztály belsõ küzdelmeirõl
szólna. De Artigas csak névleges vezér volt, illetve
a mozgalmat használta fel sajátos osztályérdekei
megvalósítására. A mozgalom erejét és
lényegét a szegényparasztok, a gauchók, az indiánok,
a rabszolgák, egyszóval a korabeli kizsákmányolt
osztály jelentette. A felkelés folyamán felégették
a spanyol, portugál, angol és argentin uralkodó osztály
érdekeltségéhez tartozó nagybirtokokat. A független
Buenos Aires kormánya 1811-ben az eddig elnyomónak tartott
spanyol és portugál erõknek adta át a lehetõséget,
hogy elfoglalják a felkelés központját, a mai
Uruguay területét. Artigas itt egy "forradalmi" kormányt
hozott létre. 1815-ben agrárreformot vezetett be (ez volt
Latin-Amerikában az elsõ földreform). Megkezdõdött
a földosztás, "a legszegényebbek legyenek a legkiváltságosabbak"
- hirdették. Míg az oligarchák tûzzel-vassal
akarták betörni a lázadó gauchókat, addig
Artigas már egy okosabb (a helyzetnek megfelelõbb) taktikát
választott. Úgy számolta fel a lázadást,
hogy az addig kisemmizett szegényekbõl tulajdonost csinált.
A felkelést leverték. Artigas elvégezte feladatát,
de liberális eszméi ekkor még nem válhattak
uralkodóvá, így az újból fellépõ
konzervatív erõk felszámolták államát.
Argentína föderatív állammá alakult, amelyben
a caudillók állandó harcban álltak egymással,
ahol, mint azt már fentebb is írtuk, az angol kereskedõk
export nyerészkedése volt a döntõ.
Ezt a véres harcokkal teli korszakot egy még véresebb
követte, Rosas, egy gazdag földbirtokos diktatúrája
(1829-52). Rosas élére állt a nacionalista, az angol
hegemóniát ellenzõ mozgalomnak, és az állandósuló
zavargások véres letörésével és
nacionalista befogásával szilárdította meg hatalmát.
Rosas diktatúrája állandó háborúskodással
telt, ezek fõleg a két nagy hatalom (Anglia és Franciaország)
versengése miatt zajlottak. Rosas uralma alatt számos felkelést
vert le, mindennek ellenére protekcionista, nacionalista és
fõleg populista politikájával Rosas népszerûségre
tett szert a "nép" körében. Fontos megjegyezni,
hogy ekkor jelentek meg (most már szóhasználatban is)
az elsõ szocialista vagy szocialistának mondott mozgalmak
is. 1837-ben Echeverria létrehozta az Irodalmi Szalon nevû
kört, majd annak bezárása után Alberdivel együtt
létrehozták a Május Társaságot (utalva
1810-re). Ezek még inkább köztársasági
"érzelemmel" kevert utópisták, és
így végeredményben a liberális burzsoázia
ideológusai voltak. Rosas bukása (angol gyõzelem) után
Alberdi egyik mûve lett az alkotmány alapja. Rosas bukását
10 éves polgárháború követte, amelyet Buenos
Aires és a tartományok a hegemóniáért
vívtak. A háborút Buenos Aires nyerte meg. Létrejött
az egységes Argentin állam (1862), amelynek elnökei elsõsorban
liberális politikusokból kerültek ki (Mitre, Sarmiento,
Avellaneda). A Buenos Aires központú állam a század
közepén zajló különbözõ háborúk
(krími, amerikai polgárháború és Argentína
hódító háborúja Paraguay ellen) következtében
megerõsödött. Rengeteg mezõgazdasági cikket
exportáltak: marhahús, bõr, gabona, gyapjú.
Munkaerõhiány alakult ki, megindult a gépesítés,
és hatalmas méreteket öltött az európai bevándorlás.
A fejlõdõ gazdaság (mezõgazdaság) természetesen
csak hódítássokkal tudta biztosítani földéhségét.
A francia felvilágosodáson alapuló toleráns,
szabad állam megmutatta, mit jelent a valóságban az
istenített demokrácia. Sarmiento és Avellaneda hûen
eszméikhez felléptek a feudális maradványokon
alapuló nagybirtokrendszer ellen, és a meghódított
földeken "népi" illúziókon nyugvó
kisbirtokos rendszert akartak kiépíteni. Céljuk eléréshez
megindították a még közösségi földtulajdonnal
rendelkezõ õslakos indiánok módszeres kiirtását.
Még ez idõtájt is számos indián felkelés
zajlott le, a legnagyobb az 1860-az évek végén, 70-es
évek elején volt. Buenos Aires tartományban a hosszan
tartó aszály éhezésbe torkollott. Ekkor egy
csodatévõ próféta tetteirõl lett hangos
a pampa. Solares próféta az igazságos birodalomról
beszélt, csodákat tett, gyógyított, úgy
tûnt fel a tömeg elõtt mint egy megváltó.
Prédikációi elsõsorban az európai hódítók
és a közigazgatás elleni harcot hirdették. Azzal
az ígérettel vezette híveit csatába, hogy sérthetetlenek
lesznek az ellenség golyóival szemben. A hadsereg iszonytató
mészárlást rendezett a lázadók körében,
Solarest meglincselték. 1878-79-ben Roca tábornok (aki késõbb
Argentína elnöke lett) vezetésével két
irtó hadjáratot indítottak. 1886-ig folyt a "a
pampák meghódításának" korszaka.
1810-ben még 500 000 indián élt itt, 1878-ra 300 000,
1945-re 100 000. Az indiánok elleni katonai akciók érdekében
vasutak, távíróvonalak épültek ki, ekképp
csatlakozva a tõkés világgazdasághoz. Természetesen
az utópista-liberális nézetek a nemzeti önállságról
és a kisbirtokrendszerrõl csak vágyálmok maradtak.
Gyõzött az angol és amerikai tõkés hegemónia
és a latifundium rendszer. A földszerzés reményében
beetetett gauchók és bevándorlók hoppon maradtak.
Így kezdõdött el a ma szentimentalista könnycseppekkel
említett aranykorszak.
Argentína a század végére a legfejlettebb dél-amerikai
állam lett. A nagyarányú ipari fejlõdés
(építõipar, élelmiszeripar, ruhaipar stb.) zajlott
le. A fejlõdés révén urbanizációs
folyamat indult el, a gazdaság centralizálódott. De
ezzel a centralizációval a kizsákmányoltak is
centralizálódtak. A sok, helyenként egymással
is ellentétben lévõ kizsákmányolt rétegbõl
(szegényebb indiánok, gauchók, földmûvesek,
városi kisipari munkások stb.) kialakult egy az objektív
érdekeiben már egységes osztály, a proletariátus.
A hatalmas bevándorlási hullám következtében
az európai (fõleg olaszországi) munkások magukkal
hozták a szervezettséget is, harci tapasztalatokon alapuló
kommunista-anarchista programot. Ez nem azt jelenti, hogy ezelõtt
ne lett volna itt meg a kommunista osztályharc, hanem azt jelenti,
hogy a már sok harci tapasztalaton átesett, a modern tõkés
viszonyokat már feldolgozó proletárok átadták
az általuk megélt és levont harci tapasztalataikat
a világ más területein élõ elvtársaiknak.
1872-73-ban az I. Internacionálé szekciójaként
jött létre a francia (marxi vonal), spanyol és olasz
(bakunyinista irányzat) munkások szervezete. 1878-ban zajlott
le az elsõ ipari sztrájkmozgalom, amelyet a nyomdászok
szerveztek. Több hónapos harc után érték
el követeléseik teljesítését. A bevándorlók
nemcsak a osztályharc forradalmi tapasztalatait hozták magukkal,
a fejlettebb osztályharc kialakította a fejlettebb ellenforradalmat
is. A 80-as években jelentek meg az elsõ szakszervezetek,
melyeknek késõbb kialakult központja a Munkásszövetség
lett. Programjukban nyíltan felléptek az anarchizmus ellen.
Megjelentek a szociáldemokrata pártmunkások is, 1881-ben
a Német Szociáldemokrata Párt programja alapján
német emigránsok megalakították a Vorwarts-klubot,
a francia szociáldemokraták szervezete a Les Egaux-csoport
(1891-96), az olasz szocialisták szervezete a Fascio del lavoratori
(1894-1908) volt, és a 90-es évekre megalakultak az argentin
szocialista klubok is.
A 80-90-es években több nagyszabású sztrájkmozgalom
zajlott le, Santa Fében, Tucumánban, Corrientesben fegyveres
lázadások robbantak ki. 1890-ben a liberális polgárság,
a"diákok" és a munkások fegyverest felkelés
kezdeményeztek. Céljaikat osztályhelyzetük szerint
határozták meg: demokratikus reformok végrehatása,
szociális helyzetük javítása, a kormány
megbuktatása. A felkeléshez csatlakozott a hadsereg egy része
is. Megalakították a Forradalmi Juntát. A felkelés
egyik "vezetõje" Campos tábornok lett. Túllépve
a demokratikus jogok követelésén, a felkelésben
megjelentek az anarchista elemek is. A felkelést végül
is Campos tárgyalások útján egyrészt
lecsendesítette, másrészt a hadsereg leverte és
felszámolta gócpontjait. A radikális polgári
elemek a felkelés után megalakították a Radikális
Pártot.!!!!!
-------------------------------------------------------------------------------------------
A II. Internacionálé nyomására a különbözõ
szociáldemokrata klubok vezetésével 1895-96-ban magalakult
az Argentin Munkás Szocialista Párt (a fõbb vezetõk:
Juan B. Justo, Palacios, Ingenieros, del Valle, Augusto Kuhn), amely teljes
mértékben baloldali burzsoá alapokon állt: minimál
programok, választásokon való részvétel
stb., bevallottan felléptek a gazdaság nemzeti függetlenségéért,
támogatták a nemzeti burzsoáziát. Az anarchisták
eleinte közös (szak)szervezetekben voltak a szociáldemokratákkal,
ahonnan aztán többnyire kiváltak a szociáldemokraták,
mivel az anarchisták többségbe kerültek, pl. Argentin
Föderáció (1890). Ezekben az években nyílt
harc alakult ki az anarchisták és a szocdemek között.
A szociáldemokraták felléptek az anarchisták
internacionalizmusa ellen: "Egyszóval, mint külföldiek
viselkedtek saját országukban."
Az anarchisták körében nagy ideológiai káosz
uralkodott. A történészek két áramlatot
(félrevezetõ szóhasználattal) különböztetnek
meg ebben az idõben: "szervezõket" (kollektivisták)
és "szervezetelleneseket" (individualisták). Két
fõ pont körül zajlott a vitájuk: kellenek-e anarchista
szervezetek, és részt vegyenek-e a szakszervezeti munkában.
Az anarchizmus története mindig ezt a két álláspontot
állítja fel, és ki-ki a maga "ízlése"
szerint dönti el, hogy mit tart forradalminak. Ez persze így
nevetséges álláspont, hisz ezek az ideológiák
már alapjaikban ellenmondásos álláspontot vállalnak
fel. Mivel kívülrõl vagy belülrõl, de befolyásolni
akarják a mozgalmat, tehát a mozgalomtól idegen (burzsoá)
ideológiával próbálnak erõt kifejteni.
Így a kérdés már nem a szervezet szükségességérõl
szól, hanem arról, hogy valóban osztályharcos
álláspontot foglal-e el az adott csoport. Ennek következtében
egy kommunista-anarchista szervezetet csakis a proletariátus hozhat
létre, amely abszolút antikapitalista programot hordoz magában,
egyértelmû tehát, hogy semmilyen szinten sem mûködhet
együtt burzsoá szervezetekkel (szakszervezetek stb.). A szervezet
és program kérdése egymástól elválaszthatatlan
választ adhat. A kommunista program gyakorlati használata
kommunista szervezetet jelent, a kommunista szervezet csakis kommunista
programot hajthat végre.
Mindenesetre a vita a következõképp alakult: az 1890-es
években a "szervezetlenek" voltak fölényben,
a XIX. század végén, XX. század elején
az Olaszországból származó anarchisták
Malatesta és az anarchoszindikalista Pedro Gori, majd a spanyolországi
szindikalista Pelliver Paraire segítségével a "szervezõk"
kerekedtek felül. Létrehoztak egy Latin-Amerika-szerte megjelenõ
szervezõdési formát, az ellenállási társaságokat.
Ezek az ellenállási társaságok elsõsorban
a "gazdasági harc" színterén próbáltak
anarchista szervezõdési formát adni a még meg
nem szervezett munkásoknak. Sajtóorgánumuk az El Perseguido
(Az Üldözött, 1890-96) volt.
1902-ben megalakult az Argentin Regionális Munkásföderáció
(FORA), amely a kontinens legerõsebb szakszervezeti mozgalma lett.
A szervezet anarchoszindikalista alapokon állt, széles autonómiát
hirdetett, az általános sztrájk elsõbbségét
tartva a bojkott és a szabotázs eszközeit tartotta a
legcélravezetõbbnek.
1903-ban megalakult a Dolgozók Általános Szövetsége
(UGT), amely szociáldemokrata szakszervezet volt.
Ettõl kezdve Argentínában e két tömegszervezet
rivalizálásáról és együttmûködésérõl
szólt a "hivatalos" "munkásmozgalom" története.
Az UGT inkább a legális óvatos módszerek híve
volt, míg a FORA az erõszakos sztrájkokat részesítette
elõnyben. Mivel a FORA regionális felépítésû
volt, így az egyes régiókban számos tényleg
anarchista-kommunista militáns tevékenykedett, akinek programja
élesen elütött az "anyaszervezet" mérsékelt
programjától (teljes emancipáció, 6 órás
munkanap és egyéb minimálprogramot jelentõ gazdasági
követelések, politikai foglyok szabadon engedése, népkönyvtárak
felállítása, esti iskolák létesítése,
eszperantó nyelv tanulása stb.). 1905-06-tól az UGT-ben
kialakult egy magát forradalminak nevezõ szindikalista irányzat,
amely újságjában a La Acción Socialistaban a
"direkt akció" jelszavát kezdte hirdetni, és
ezt a FORA is átvette. A két szervezet között többször
volt egyesülési kísérlet (1907, 1909, 1912) de
ezek sikertelenek voltak. Az UGT-bõl (amely mind befolyásosabb
szervezetté vált) és más független szakszervezetekbõl
megalakult az Argentínai Regionális Szövetség
(CORA). A szervezeti csatározások a proletárokat nemigen
foglalkoztatták, és számtalan sztrájkmozgalmat
jegyezhetünk fel: 1887-tõl váltak sorozatossá
a sztrájkhullámok, 1895-ben 19 sztrájk 22 000, 1896-ban
26 sztrájk 24 000 munkást mozgatott meg. Az "I. Világháború"
elõtti korszak sztrájkhullámainak csúcsa 1902-11
volt (pl. 1907-ben 231, 1910-ben 298 sztrájkmozgalom zajlott le).
A sztrájkmozgalom a Buenos aires-i általános sztrájkkal
indult, amely a környezõ tartományokra is kiterjedt.
1904. május 1-jén a sztrájk fegyveres összecsapássá
vált, Rosarioban az év végén is fegyveres összecsapások
voltak. 1905. május 21-én Buenos Airesben fegyveres lázadás
robbant ki, melynek következtében rendkívüli állapotot
vezettek be. 1905-07: az egész országban hadiállapot
uralkodott. A mozgalom az 1909. május 1-ji vérengzés
alkalmával tetõzött, amikor is a katonák belelõttek
a még békésen tüntetõ tömegbe. A proletárok
azonnal válaszoltak, Buenos Airesben, La Plataban, Pergamoban, Córdobában,
Rosarióban az általános sztrájk során
teljesen leállt a termelés, és a proletárok
ízelítõt kaptak abból, hogy milyen csodás,
ha kezükbe veszik sorsukat. A "Május hetén"
az egész ország területén zavargások voltak.
A burzsoázia idegengyûlölet-keltéssel próbálta
befolyásolni az eseményeket. A "szocialista" párt
több-kevesebb sikerrel próbált önuralomra és
rendre buzdítani. Az állami pribékek végül
is összeszedték magukat, és megadva a munkásoknak
a gyõzelem illúzióját, amnesztiát hirdettek,
eltörölték a büntetõ rendeleteket, a betiltásokat.
A mozgalmat megállították. Természetesen a számtalan
munkás halálának (akiket nem egyszer a börtönben
öltek meg) okozóit nem kerítették elõ.
A harcot be nem fejezõ munkások egy része bosszúakciókat
indított, és elvtársaik gyilkosai közül jó
néhányat a másvilágra küldtek. Így
volt ez a fõváros rendõrfõnökével
is (1909. november), akinek halálát ürügyként
felhasználva újra bevezették a szigorító
intézkedéseket, a rendkívüli állapotot.
1912-ben hatalmas felkelést robbantottak ki a mezõgazdasági
munkások. A felkelés alatt jött létre az Argentínai
Agrárszövetség, melynek vezetésével sikeresen
fogták be a mozgalmat.
Több kontinentális méretû mozgalom is lezajlott
ezekben az idõkben, 1905-07-ben az oroszországi forradalmi
események következtében indult el sztrájkmozgalom,
majd 1906-ban Francisco Ferrer anarchista munkás-ideológus
kiszabadításáért küzdöttek. A proletárok
nagy része hivatalos szervezeti döntés nélkül
indult harcba. A szervezett munkások többsége pedig szinte
véletlenszerûen, szakmai elosztás szerint (a FORA-nak
elsõsorban a nehezebb fizikai munkát végzõk
voltak a tagjai, míg az UGT-nek inkább a kisiparosok) voltak
tagjai egy szervezetnek, így ha az adott szakmában sztrájk
alakult ki, akkor vagy az UGT, vagy a FORA volt a szakszervezet. A század
eleji Latin-Amerika munkásmozgalmában a munkaidõ csökkentése,
a munkabérek növelése, munkafeltételek javítása
és a lakáskérdés volt a harcok indikációja
(természetesen a mozgalom nem minden esetben elégedett meg
követeléseik teljesítésével). Késõbb
sok más követelés is megjelent: gazdagok megadóztatása,
gúzsbakötõ törvények eltörlése,
szociális és egészségügyi helyzet fejlesztése,
anti-miltitarizmus stb. De a papírpénz elterjedésével
létrejött infláció következtében a
béremelések követelése hangzott fel a legtöbbször.
A XX. század elején Argentínában tovább
fokozódott az USA gazdasági hegemóniája, amely
mind nagyobb fokú iparosítást jelentett, tovább
szíva fel a bevándorló olcsó munkaerõt.
A gyors ütemû fejlõdés következtében
a tõkének már nem csak mind nagyobb számú
termelõre, hanem az ennek megfelelõ mennyiségû
fogyasztóra is szüksége volt. A demokrácia megteremtette
a középosztály illúzióját, ennek
megfelelõen megteremtette a szolgáltató szektort, és
kifejlesztette az ehhez szükséges infrastruktúrát.
Kezdett meghonosodni az amerikai modell. A fejlõdés ellenére
Latin-Amerikában, így Argentínában is a mezõgazdaság
volt a gazdaság vezetõ ágazata, amelyben egyértelmûen
a latifundiumon volt a hangsúly. A "külföldi"
hegemónia és a nagybirtok rendszer léte megerõsítette
az antiimperialista és a latifundium-ellenes - ellenforradalmi -
harcok létjogosultságát. Erre az idõszakra teszik
Argentína aranykorszakát, amikor is a világ legfejlettebb
tíz országa közé sorolták. Ez a fejlõdés
(amely relatív és idõleges) tehát elsõsorban
a "külföldi" tõke beáramlásából
származott.
1914-tõl a PATAGÓNIAI FELKELÉSIG
A válságba került világgazdaság háborúhoz
folyamodott, amely eleinte érzékenyen érintette Latin-Amerikát
(mivel elszigetelõdött hagyományos piacaitól),
de a fokozódó kereslet miatt belsõ gazdasági
fejlõdés lépett fel. Ez magával hozta a gyorsan
emelkedõ árak és a velük lépést
nem tartó bérek következtében még inkább
elmélyülõ szegénységet.
1915-17-ben újabb sztrájkmozgalom indult meg: építõmunkások,
asztalosok, szobafestõk, hajóépítõk,
a villamostársaság munkásai, gépészek
stb. 1917 októberében általános sztrájk
volt, amelyben 160000 munkás vett részt, amelyet a hûtõipari
és a fémmunkások sztrájkja követett. Már
a sztrájkmozgalom elõtt is érzõdött, hogy
a nagy szakszervezeti központ egyre kevésbé képes
befolyást gyakorolni a proletárok felett. A FORA-n belül
vita bontakozott ki. Az egyik ágazat, érezve a proletár
tömegek spontán radikalizmusra való törekvését,
markánsabb programot óhajtott bevetni, amit anarcho-kommunizmusnak
neveztek, míg a másik ágazat (FORA IX.) inkább
csak a (szociáldemokrata) szervezet megtartását tartotta
fontosnak. A vita odáig fajult, hogy 1915-ben a FORA kettészakadt.
Az 1917-es oroszországi események következtében
számos anarcho-szindikalista vált a bolsevizmus rajongójává
(Arraga, Trose, Lorenzo, Bosio). Mint a világ számos területén,
itt is hatalmas megmozdulásokban fejezõdött ki a forradalmi
hullám. Egyenesen szervezkedési hullám lett úrrá,
a proletárok sorra vezették sztrájkjaikat, tüntetéseiket.
"A nép készen áll a forradalomra" hirdette
a jelszó. Sajnos a valódi forradalmárok, a proletárok
is bedõltek a bolsevizmus látványának, és
ez meghatározta az események kimenetelét. Sok forradalmár
csak 1921-ben, a NEP bevezetésekor jött rá, hogy átverték.
Természetesen Argentínában is megalakult a bolsevik
párt. Már 1912-ben a szocdem pártban létrejött
egy baloldali szervezet, a Karl Marx Tanulmányi Központ, akik
folyamatosan konfliktusban álltak a párt jobboldali vezetõségével
(agrárkérdés, ifjúsági kérdés).
A háború kirobbanásakor újságjukban,
a Palabra Socialsitában háborúellenes kampányba
kezdtek, felvették a kapcsolatot a zimmerwaldiakkal. Felismerték,
hogy a FORA meggyengülésével ûr támadt a
szakszervezeti mozgalomban, és hozzáláttak a még
és a már szervezetlen munkások befogásához.
Szakszervezeti Propagandabizottságot állítottak fel.
1917-re a baloldal nagyon megerõsödött, Internacionalista
(szerkesztõk: Codovilla, Schmidt, Penelón, stb.) néven
önálló folyóiratot indítottak. 1917 végén
a háborúról szóló viták és
a bolsevik fordulat megítélésében az eddiginél
élesebb vita alakult ki. A jobboldali vezetõség kizárta
a baloldalt. 1918. január 5-6-án Buenos Airesben a fõváros,
Cordoba és Rosario baloldalijaiból új párt alakult
Internacionalista Szocialista Párt néven (1920 decemberében
ez a párt vette fel a "kommunista" nevet). A párt
alapítói között volt: Recabarren, Codovilla, Ghioldi,
Miranda stb. A pártot a 20-as évek közepéig "ultrabalos
frakciós" szervezetnek tartották, mivel elsõsorban
területi - utcai federációs, és nem üzemi
(szakmai) alapon szervezõdtek. Ez összefüggött azzal,
hogy nem léptek szövetségre a szakszervezetekkel, és
elutasították a parlamentarizmust, illetve szoros kapcsolatban
álltak az anarchistákkal, anarchoszindikalistákkal.
1925-26-tól kezdve Latin-Amerika legtöbb KP-jában a Komintern
hatására megindult a bolsevizálódás.
Az AKP-ban 1928-ban a Szovjetunióhoz való viszony és
a forradalomról szóló vita kiélezõdésének
következtében szakadás állt be. A "balosokat"
kizárták a pártból, további történtükrõl
nem sokat tudtunk meg.
A két "világháború" közötti
idõszakban Argentína gazdaságában változások
álltak be. A szûkülõ piacok csökkent a mezõgazdasági
export lehetõsége (Argentína a háború
elõtt a világ elsõ számú élelmiszerszállítója
volt), megteremtve az esélyt az ipar nagyobb mértékû
fejlõdésének. Ezzel egy idõben tovább
folytatódott az angol-amerikai tõkés verseny. Egyelõre
az "angol" tõke uralni tudta az atlanti partvidék
országainak (Brazília, Uruguay, Argentína) gazdasági
életét. Az iparosítás következtében
a proletárok a városokba sereglettek, növelve a munkanélküliek
számát. A prosperáló gazdaság mellett
a nyomor elképesztõ méreteket öltött, amit
csak fokozott a gazdasági világválság. A Radikális
Párt Yrigoyen vezetésével és demokratikus programmal,
a nemzeti burzsoáziát képviselve 1916-30 között
uralta a politikai életet.
Az "I. Világháború" után a forradalmi
hullám Argentínát is elérte. Állandósultak
a sztrájkok, a lázadások, amire a burzsujok fokozott
terrorral válaszoltak. 1918-ban a "diákok" lázadtak
fel. Cordobából kiindulva szinte az egész kontinensen
kiszélesedett a spontán mozgalom. A "fiatalok" egyetemeket
foglaltak el, elûzték professzoraikat. "Népi Egyetemeket"
hoztak létre, amely egyrészt megmutatta, hogy a proletariátus
önmaga akarja irányítani sorsát, másrészt
ez pedig befogta, reformmozgalommá tette lázadásukat.
Hisz a kapitalista társadalom keretein belül nem alakulhat ki
autonóm proletár élet. 1918. december 7-én Buenos
Airesben és San Cristobalban a Vasena fémüzem munkásai
kevesebb munkanapot és magasabb bért követelve léptek
sztrájkba. Január 7-én a fõvárosban a
rendõrség megszállta a gyárat és megölt
hét munkást (köztük egy FORA tagot). A város
proletárjai általános sztrájkba léptek.
Január 9. Hatalmas tüntetéssé fajult a munkások
temetése. A tüntetés két részre oszlott,
a gyár elõtt elsõsorban az anarchista FORA tüntetett,
míg magán a temetésen inkább a FORA IX. A rendõrség
fegyveresen támadt a tüntetõkre, és ötven
halottat hagyott maga után. A feldühödött munkások
bevonultak a város központjába és fosztogatni
kezdtek, majd elfoglalták a gyárakat és a munkásnegyedeket,
amelyeket elszigeteltek a város többi részétõl.
Az újonnan kinevezett rendõrfõnök 30 000-es hadseregével
beverekedte magát a munkásnegyedekbe, és megkísérelte
szétverni az ellenállást. A munkások offenzívába
léptek és több rendõrállomást felgyújtottak.
Ezalatt Yrigoen elnök a FORA IX képviselõivel tárgyalt,
akik a mozgalom továbbterjedése ellen foglaltak állást.
A feszültté vált helyzetben ígéretet tettek
a munkások kezdeti követeléseinek végrehajtására:
8 órás munkanap, 20-40 %-os béremelés. A FORA
IX. és a szocialista párt a munka felvételére
szólított fel. A sztrájk folytatódott és
átterjedt Córdobába és Mendozába is.
Egy hét után a sztrájk kifulladt. Január 14-tõl
kezdve már csak a vasúti munkások és a matrózok
folytatták a sztrájkot. Az egy hétig tartó harcokat
a hadsereg verte le. A harcok során számtalan burzsoá
talpnyalót megöltek, de sajnos 1500 munkás is otthagyta
a fogát, ezt a hetet "tragikus hétnek" nevezték
el. Még meg sem alvadt a vér a halott proletárok ruháján,
máris újabb harcok robbantak ki. Sztrájkba léptek
a tengerészek, a nyomdászok, a vasutasok. Tavasszal az agrárproletárok
lázadtak fel Buenos Aires, Cordoba, Santa Fé és Pampa
tartományokban. 1920 májusában sztrájkba léptek
a tengerészek, a vas- és fémmunkások, a nyomdászok,
a textilipari és élelmiszeripari munkások. Entre Rios
és Santa Fé tartományokban több ezer mezõgazdasági
munkás sztrájkolt. Szolidaritásból a vasutasok
is sztrájkoltak. Rio Coloradoban, Rio Negróban és még
sok más tartományban a sztrájkolók felgyújtották
a termést. Sztrájkba léptek a Chaco vidékén
mûködõ angol és francia vállalatok favágói.
A Santa Fé-i angol Forestal-társaság munkásai
felgyújtották a faraktárakat, és bevetették
magukat az erdõbe, ahol gerillaháborút kezdeményeztek.
A kormány a sztrájkok letörésére katonaságot
vezényelt ki.
A felkelés ereje a patagóniai harcokban csúcsosodott
ki. Patagónia a Csendes-óceán és az Andok között
terül el, közel Franciaország nagyságú szélességben.
A kb. 100 000 fõnyi lakosság birkatenyésztésbõl
él, húst és gyapjút adnak el USA-ba, Angliába,
a belföldi piacokra stb. A farmok nagy része a nagybirtokosok
kezében összpontosult, a kikötõkben lévõ
nagyobb városokban voltak a vágóhidak és a gyapjúfeldolgozó
üzemek. A nagybirtokosoknak magán vasút társaságuk
volt, amely összekötötte a birtokokat a városokkal.
A felkelés elsõsorban a bérek emeléséért
robbant ki. A forradalmi hullám 1918-ban ért el ide, Puerto
Deseadóban (ma Chilében van) általános sztrájk
volt. 1919 februárjában Puerto Natalesban és Punta
Arenasban (ezek is Chilében vannak) zajlott le általános
sztrájk, ahol már kialakultak az elsõ szovjetek is.
Vidéken a munkások elfoglalták a birtokokat és
munkáskolóniákat szerveztek.
A Buenos aires-i általános sztrájk hírére
Rio Gallegosban a proletárok felkelést robbantottak ki, amelynek
során felgyújtották a vasútállomást.
A natalesi és a gallegosi felkelés nem tudott kapcsolatba
kerülni egymással, mivel a hadsereg és a rendõrség
leverte a felkeléseket és szétverte a szovjeteket.
1920 júliusában a FORA IX. egyik tagszervezete, a Rio gallegosi
Munkástársaság elhatározta, hogy sztrájkot
indít a kikötõben. De a rendõrség letartóztatta
a szervezet tagjait. Ez a tett olaj volt a tûzre. A munkások
általános sztrájkba léptek kiengedésük
érdekében (ez sikerült is). Az agrárproletárok
felfegyverzett lovascsapatokba szervezõdtek, és bejárták
a vidéket, hogy felkelésre szólítsanak fel.
A lovascsapat "vezetõi" egy szakács Alfréde
Gronte, más néven "El Toscano" és José
Ricardi, más néven "El 68" (ez volt a száma
a börtönben) voltak. A lovascsapatok agitációs útjaik
során számos túszt ejtettek a földbirtokosok soraiból.
A sztrájk következtében a hús megrohadt. A burzsujok
Buenos aires-i sztrájktörõk bevetésére
határozták el magukat. A proletárok azt várták,
hogy ezt megakadályozza majd a IX. FORA de ez nem történt
meg. Így hát a partraszálló sztrájktörõket
a proletárok verték szét.
A FORA ellenezte a sztrájk folytatását. A burzsoázia
banditáknak nevezte a sztrájkolókat. A sztrájk
folytatódott.
1920. december 17-én Puerto Descadóban a rendõrség
felgyújtotta a gyülekezési helyiségeket. Ez a
lépés még erõteljesebb fellépésre
késztette a proletárokat. Számos összecsapás
zajlott le, amelyek során többnyire a munkások kerültek
ki gyõztesen. Megindult a gyárfoglaló mozgalom is.
1921 elején a mozgalom, mivel nem terjedt tovább, defenzívára
kényszerült. A felkelõk között vita alakult
ki arról, hogy folytassák-e a sztrájkot vagy ne. Végül
is csak a vidéki proletárok folytatták, de 1000 kolóniából
csak 200 nem adta meg magát. Falcón helyett Varelát
nevezték ki Patagónia kormányzójává.
Õ keményebb eszközökkel lépett fel a lázadókkal
szemben. Egyrészt tárgyalásokat kezdeményezett
a felkelõk állítólagos-hivatalos "vezetõivel",
és akikkel a sztrájk befejezésérõl állapodott
meg annak fejében, hogy nem lesz bosszúhadjárat.
1921 márciusában a Swift hûtõgépgyárban
sztrájk robbant ki, de azt kíméletlenül leverték.
Májusban és júniusban a munkások egy újabb
általános sztrájkra tettek kísérletet,
de ez is eredménytelen maradt. Még áprilisban újra
megjelent "El Toscano", és újraindította
lovascsapatát, de a városi munkások már nem
támogatták. Szeptemberben letartóztatták, ahonnan
megszökött, és egy újabb kolóniát
szervezett Vörös Tanács néven. Október végére
a mozgalom teljesen kiégett. "El Toscanót" letartóztatták,
a fegyveres munkáskolóniákat és a sztrájkmozgalmat
teljesen leverték. A burzsoázia most már nem kötögetett
megállapodásokat, hanem irtózatos, több mint egy
évig tartó fehérterrorba kezdett.
1922-ben a fehérterrort megbosszulandó egy anarchista megölte
Varelát.
A KÉT "VILÁGHÁBORÚ" KÖZÖTT
1923-ra a forradalmi mozgalom hanyatlani kezdett.
Yrigoyent nem akadályozta liberális politikai felfogása
a lázadások mind véresebb leverésében.
Az események után szívélyes hangú diplomáciai
kapcsolatba került a Szovjetunióval, majd bevezette a döntõbíráskodás
rendszerét, ahol a munkások "vezetõi" és
a nagytõkések közötti párbeszéd érdekében
a kormány közvetítõ szerepet vállalt. A
munkások képviseletét az Argentínában
oly nagy jelentõséggel bíró szakszervezeti mozgalom
játszotta. Az egyik oldalon az újra egyre népszerûbb
(1930-ban már 100 000 tagja volt) FORA IX, a másik oldalon
az USA (Unión Sindical Argentína, egy még reformistább
anarchoszindikalista központ), 1926-ban megalakult független szocdemekbõl
és bolsevikokból a COA. Az USA, a COA és más
szakszervezetek egységmozgalmának következményeként
alakult meg (1930) a CGT (Általános Munkásszövetség),
"természetesen" a FORA IX. nem lépett be. Az AKP
is egyre nagyobb befolyásra tett szert, a választásokon
jelentõs sikereket ért el. A térség legjelentõsebb
KP-ja lett. 1929. júniusában Buenos Airesben tartottak nemzetközi
"kommunista" konferenciát, ahol elsõsorban antiimperialista
és háborúellenes harcról tanácskoztak.
Úgy látszott, hogy a proletárok mozgalmát megint
kézben tartotta a tõke.
A gazdasági világválság egész Latin-Amerikában
mély politikai és társadalmi válságot
eredményezett. A munkanélküliség hihetetlen méreteket
öltött. Az egész kontinens a forradalom lázában
égett, hatalmas tömegmozgalmak kezdõdtek. Ezeket meglovagolva
a Radikális Párti kormányzásnak egy katonai
puccsal José Uriburu (egy nagybirtokos katonatiszt) vetett véget.
Uriburu az USA és Nagy-Britannia támogatásával,
Mussolini mintájára, fasiszta katonai diktatúrát
vezetett be. Megkezdõdött a protekcionista gazdasági
modell bevezetése. Betiltották az ellenzéki pártokat
(köztük az AKP-t is), szétverték az önkormányzatokat
stb. És természetesen kitörõ dühvel üldözte
a harcoló proletárokat. Létrehoztak Polgári
Légió néven egy terrorcsapatot, amelynek elsõrendû
feladata volt a munkásmozgalom szétverése. Egy rendelet
alapján az Európából származó
forradalmárokat visszatoloncolták. Betiltották a sztrájkokat,
ostromállapotot vezettek be. Az elégedetlenség tovább
nõtt. Rengeteg vadsztrájk és fegyveres utcai harc zajlott
le. A Radikális Párt most már mint ellenzéki
párt próbált a mozgalom élére állni,
több felkelést szervezett, de mindegyiket felszámolták.
Ebben az idõben több fasisztabarát kormány alakult,
1931-tõl Uriburu pártjának (Nemzeti Demokrata Párt)
jelöltje Justo, majd az 1937-es választások gyõztese,
Ortiz lett az államfõ.
A nagy múltú szocdem szervezetek: AKP, FORA IX. "felléptek"
a fasizmus ellen, de még nem hagytak fel (ál)forradalmi jelszavaikkal,
amelyek elhatárolták õket egymástól,
így még nem alakulhatott ki a népfront. A CGT lepaktált
a kormánnyal.
Végül is 1935-ben, szakítva a "szektás"
politikával, az ellenzéki pártok létrehozták
a népfrontot. Nem volt különösebben nagy ereje, de
arra elég volt, hogy az elégedetlenkedõk egy részét
antifasiszta reformizmusba terelje. Természetesen voltak olyan proletárok
is, akik ellenezték a népfrontot. Ezeknek az anarchistáknak,
"baloldali" kommunistáknak a történetérõl
szinte semmit nem tudunk. És persze megjelentek (1929) a trockista
csoportok, amelyek fõleg egymás ellen folytattak sajtópropagandát.
Ezen kívül élesen támadták a népfrontot,
de nem elsõsorban antifasizmusa miatt, hanem inkább azért,
mert ez a Szovjetunióval való szoros kapcsolatot jelentette.
A trockisták Liborio Justo vezetésével megpróbáltak
beépülni a különbözõ pártokba,
szakszervezetekbe, ahol belülrõl akartak bomlasztani. Ideológiai
szinten fõleg a sztálini bürokráciát, a
"szocializmus egy országban" elméletét támadták,
hirdetve a fegyveres forradalmat. Azt mondanunk sem kell, hogy ez is csak
a burzsoázia befogásainak egyike volt. Radikalizmusuk a vezetõk
radikalizmusa, bolsevik radikalizmus (amely nem támadja meg a tõkés
társadalom alapjait, a munkát és a csereértéket).
A trockisták mindmáig, így a jelenleg is zajló
argentin események alatt is kifejtik "áldásos"
tevékenységüket.
A 30-as évek közepén Latin-Amerika-szerte újjáéledt
a szakszervezeti mozgalom, fõleg a CGT és az anarchoszindikalisták
voltak befolyásos tényezõk. A kontinens több országában
is a fasiszták voltak kormányon, amely, mint azt tudjuk, burzsoáközi
viszályhoz, majd háborúhoz vezetett. Mint Európában
(1934 Ausztria, 1936-39 Spanyolország), itt is kereste az antifasiszta
oldal a munkásokat befogó és lázadásait
leverõ erõket. A kontinentális elégedetlenkedésre
már nem adtak elegendõ terepet a helyi szakszervezetek. Így
1938-ban fõleg a mexikói CTM (Mexikói Munkások
Szövetsége) kezdeményezésére létrejött
a CTAL (Latin-amerikai Dolgozók szövetsége), ahová
az argentin szakszervezetek (elsõsorban a CGT) is beléptek.
CTAL a hangzatos jelszavak mellett (Osztálynélküli társadalmat!
Proletár egységet!) fõleg antifasiszta és antiimperialista
programot hirdetett.
A háború során Argentína exportjának
fõ eleme, a mezõgazdaság válságba került,
mivel európai piacaitól el volt vágva. Mindamellett
az ipari fejlõdés fokozódott. Munkanélküliség,
áruhiány, infláció, a korrupció elhatalmasodása:
ezek fûszerezték az életet. A kormány (1940-43
Ortiz helyett Castillo) kölcsönökre kényszerült
(USA), és tovább fokozta, az USA igényeinek megfelelõen,
a kapitalista terrort. Szorosabb kapcsolatot alakítottak ki Hitlerrel
(Argentína 1939-ben semleges álláspontot foglalt el.),
egyre több náci csoport jött létre. 1943 júniusában
Ramírez tábornok vezetésével a fasiszta tisztikar
újabb államcsínyt hajtott végre. 1943-44-ben
az egész országot sztrájkmozgalom lepte el, népi
bizottságok alakultak (amelyre igen hamar ráült az AKP).
Élezõdött a helyzet. 1944-ben a hadi és a belpolitikai
helyzet miatt Ramírez Németországgal és Japánnal
megszakította diplomáciai kapcsolatát. Ezt az Egyesült
Tiszti Csoport nem nézte jó szemmel, Ramírezt Farrell
tábornok váltotta fel.
PERONIZMUS
A kormány alelnöke, hadügyminisztere Juan Perón
volt. A kormány felismerte, hogy megtorló intézkedésekkel
nem tudja megállítani a proletariátust. Elhatározták,
hogy a tehetetlen baloldali politikai erõk helyett õk veszik
át a munkásmozgalom "vezetését". Átvették
a szakszervezetek irányítását. Érdekes
adalék, ahogy Perón vezetõ befolyást szerzett
Argentína legfontosabb iparágának, a húsfeldolgozó
iparnak a szakszervezetében. Ebben a szakszervezetben az anarchoszindikalistáké
volt a "vezetés". 1943-ban a szakszervezet kongresszusán
a perónisták és a szindikalisták összecsaptak,
mindkét fél fegyverekkel felszerelkezve érkezett, amelyeket
a vita hevében elõ is vettek, de lövöldözésre
nem került sor. A szindikalisták inkább a tárgyalásos
utat választották, és lepaktáltak a fasiszta
erõkkel. A fõbizottsági választásokon
aztán már a perónisták gyõztek.
Perón vezetésével munkaügyi minisztériumot
hoztak létre. A tömegmozgalom hatására enyhítettek
a diktatúrán, szabadon engedték a baloldali foglyokat,
a valódi forradalmárok a börtönökben rohadtak
meg. A háború utolsó évében Argentína
gazdasága megélénkült. A nyomor fokozódott.
Továbbra is a kül- és belföldi monopóliumok,
a latifundium rendszer és a banktõke kínozta halálra
a proletárokat. Ilyen körülmények között
vált mind népszerûbbé és mind befolyásosabb
politikai tényezõvé Perón, aki antiimperialista,
oligarchiaellenes fasiszta retorikát gyakorolt, mindemellett szociális
felemelkedést prédikált. A hitelesség kedvéért
a burzsoázia egy kis intermezzót is megszervezett. 1945-ben
leváltották és számûzték Perónt.
Mivel hatalmas támogatottságra tett szert, spontán
népi mozgalom, lázadás zajlott le, amelynek következtében
Perónt szabadlábra helyezték. 1946-ban Perón
elnök lett. Perón a "munkáspártok" segítségével,
a hadsereg és az egyház támogatásával
meg akarta "szállni" a proletár mozgalmat. Egyik
legfõbb támasza a nép által istenített
felesége, Evita Perón volt. Gazdasági programjának
egyik fõ eleme: kártérítés ellenében
államosítani a külföldi cégeket. Ideológiáját
az általa alakított Justicialista (Igazságos) Párt
nevû szervezettel akarta alátámasztani. Ez a következõ:
létre akarta hozni az igazságos államot (ez minden
burzsoá álma), amely az "osztálybéke"
álláspontján állt. Vagyis a burzsoáziát
alávetni a munkásoknak, ennek fejében a munkások
felhagynak az osztályharccal, így a két osztály
együtt küzd a nemzetért. Tehát se kommunizmust,
se kapitalizmust!
Programját az ellenõrzése alatt tartott tömegekkel
(fõleg CGT-tagok) koordináltatta.
"Az emberek jók, de ha ellenõrzés alatt vannak,
jobbak." (Perón)
Természetesen a fentebb vázolt baromságot Perón
sem gondolta komolyan, csak idõt akart nyerni, mint minden burzsuj.
A nemzeti burzsoázia nem volt versenyképes a világtõkével
szemben, így hát egy idõ után a talpnyalója
lett, Perón fõ inspirálói továbbra is
az angol és amerikai kapitalisták maradtak. Mindezek ellenére
a sztrájkharcok sem igen enyhültek, sõt a sztrájkhullám
évrõl-évre erõteljesebb lett: míg 1946-ban
334 000 proletár sztrájkolt, 1949-ben már 1 500 000.
1949-ben az egyetemek proletárjai, a "diákok" is
harcba szálltak, amelyet végülis erõteljesen levertek,
majd felszámolták az egyetemek autonómiáját.
Számtalan városban zavargások, rombolások zajlottak.
Buenos Airesben egy ilyen alkalommal felgyújtották az arisztokrata
Jockey Club könyvtárát. Jellemzõen a liberális
és bolsevik ellenzék ezeket a zavargásokat perónista
lumpen elemek tettének könyvelték el. A mozgalommal szemben
újra csak a régi fegyverekhez nyúltak, bevetették
a hadsereget.
1950-1951-ben több nagy sztrájk is lezajlott, béremelésért
sztrájkoltak a vasutasok, a textilmunkások. Egyre erõsödött
a Perón-ellenes mozgalom. 1954. május 17-én általános
sztrájk zajlott le kb. 700 000 résztvevõvel, az anti-perónista
erõk a hadseregtõl várták a leváltást.
A vezérkar több puccskísérletet hajtott végre,
és végül 1955-ben leváltották Perónt.
Perón kormányzása alatt a baloldal hol be volt tiltva,
hol nem. Ebben az idõben a FORA-ról már nem nagyon
írnak a történészek, a hamisítás
mellett valószínûleg azért is, mert az AKP vált
a fõ baloldali befogó erõvé. Az AKP, mint tipikus
bolsevik párt, hogy befolyását megtartsa, hol lepaktált
(pl.1946-ban), hol ellenzéke lett Perónnak. Mikor a proletariátus
felismerte a perónizmus lényegét, az AKP is kénytelen
volt szembefordulni vele (1953). Perón bukásához erõteljesen
hozzájárult, hogy a szakszervezeti mozgalmon belül is
tisztogatásokat kezdeményezett, és így alapvetõ
bázisát vesztette el.
1950-60-as évek
Perón után az Aramburu tábornok és Rojas ellentengernagy
vezette fõtisztikar került kormányzói helyzetbe.
Céljuk az volt, hogy újra visszaállítsák
az államgépezet élére az ipari és mezõgazdasági
bankszektort képviselõ pártokat, és természetesen
az, hogy leverjék a proletár mozgolódásokat.
Lassan elsorvadtak az állami vállalatok, és újra
totális hegemóniát élvezetek a "külföldi"
(fõleg USA) cégek. A proletárok számára
egyre nyilvánvalóbbá kell, hogy váljon, hogy
a kérdés nem az, hogy ki uralja a parlamentet, hanem az, hogy
kié a gazdasági hatalom. Így Perón elsõsorban
nem "diktatórikus" módszerei miatt bukott meg, hanem
mert elvesztette az USA-val szembeni gazdasági harcot, amely a hatalmas
olajmezõkért folyt. A nagypolitikai események alatt
a proletár tömegek mozgalmai szállták meg az országot,
az ellenzék a valódi problémák (kapitalista
nyomor) eltusolására diktatúraellenes jelszavakat tolt
az elõtérbe. A szakszervezeti mozgalom továbbra is
erõteljes befolyást tudott gyakorolni a proletárokra.
Három fõ szakszervezeti csoportosulás, frakció
volt: a perónista irányzatú "62-es" csoport,
a "32-es" "szocialista", és "19-es"
"kommunista". A három tömb önállóan
harcolt, de a nagyobb hatás kedvéért létrehoztak
egy közös szervezetet Szakszervezeti Koordináció
és Egységmozgalom néven. Miután a tábornoki
kar felismerte a veszélyt, 1958-ban a Radikális Párt
politikusának, Frondizinek adták át a kormányzati
felelõsséget, aki megpróbálta megnyerni a tömegeket,
és 60%-kal megemelte a béreket. De a gazdasági élet
nem lendült fel, sõt. Így a zavargások, sztrájkok
sem maradtak el (1959-ben több mint 2 millióan sztrájkoltak).
A kubai események (forradalmi hullám, majd bolsevik hatalomátvétel)
fokozták az argentínai proletárok aktivitását.
Egyes történészek szerint a sztrájkmozgalmak viharzónája
továbbra is Argentína maradt. 1960. november 7-én hárommillió
proletár lépett sztrájkba. Az USA gazdasági
terrorja felélesztette a nacionalizmust. Újra a perónista
ellenzék (és a velük lepaktált baloldali pártok)
kerültek - fõleg a szakszervezeti - mozgalom élére.
Az 1962-es választásokon a perónisták 30%-ot
szereztek. A tábornoki kar ezt nem engedhette meg, és saját
emberét, Guidot tette meg elnöknek, aki elsõsorban a
mezõgazdasági szektornak volt a szószólója,
így az ipari szektor ellenállása miatt a tábornoki
karon belül is harcok folytak. A hatalmi torzsalkodások alatt
a gazdaság egyre mélyebb válságba került.
A Die Weltwoche tudósítója ekképp jellemezte
a helyzetet: "Argentína politikailag és gazdaságilag
a mocsárba süllyed... Üres az államkincstár.
A kormány három hónappal elmaradt a bérek és
fizetések kiutalásával. A közigazgatás
sok százezer tisztviselõje és munkása hitelre
él. A kiskereskedõk - fõképpen az élelmiszer-szektorban
- a csõd szélén állnak. A kormány példája
katasztrofális hatással van az üzleti életre.
Az adóságokat már nem fizetik meg, vagy ha igen, akkor
csekkel és váltóval, amelyek kézrõl-kézre
mennek, egyre több rajtuk az aláírás, és
napról napra veszítenek értékükbõl.
A közüzemekben káosz uralkodik, mert az elégedetlen
munkások már semmivel sem törõdnek. A három
millió lakosú Buenos Aires több kerületében
megszûnt a víz- és áramszolgáltatás,
áramhiány miatt sok gyárat le kellett állítani.
Argentína, ahová nemrég még nagy volt a bevándorlás,
most olyan ország lett, ahonnan kivándorolnak." Bárhogy
áltatnak is minket, a mai eseményeket megfigyelve kijelenthetjük,
hogy a kapitalizmusban nincs új a nap alatt. A helyzetre reagálva
az éhezõ proletárok is mozgolódtak. Több
városban fegyveres zavargásokra került sor. A "kommunista
párt" kidolgozta programját, amelynek "demokratikus,
antiimperialista agrárforradalom" jegyében alakítottak
ki: nagybirtok felszámolása, földbirtokok kisajátítása,
földosztás, az imperialista vállalatok államosítása,
átfogó demokratikus kormány megalakítása.
Ezekkel a populista ígéretekkel és látványos
erõdemonstrációkkal csalogatták magukhoz a harcolókat.
1963 májusában tiltakozó hetet szerveztek, gyûléseket,
tüntetéseket szervezetek, majd ötmillió munkás
bevonásával 24 órás általános
sztrájk zajlott el. A proletárok országszerte mintegy
8000 üzemet szálltak meg. Hogy az eleddig elszántan és
un. pozitív követelések nélkül harcoló
proletárokat megállítsák, egyrészt követeléseket
adtak a szájukba: a létminimumhoz szükséges munkabér
megállapítása, nyugdíjemelés, a szakszervezeti
vagy politikai tevékenység miatt munkahelyükrõl
kirúgottak visszavétele, amnesztia stb. Ezenkívül
a gyárfoglaló munkásoknak kiadták utasításba,
hogy az akció csak 24 óráig tarthat, tehát 24
óra múlva hagyják el a gyárakat. Mondani sem
kell, hogy sok proletár nem tett ennek eleget.
A katonai vezetõk a kialakult helyzet miatt jobbnak látták,
ha lemondanak, 1963-ban polgári politikus, Ilia lett az elnök.
Mivel az egyensúlyi kísérletek (katonák és
a volt ellenzékiek között) nem jártak sikerrel,
az elnök a tömegmozgalmakat felhasználva akarta kivonni
a hadsereget a politikából. 1966-ban a hadsereg megbuktatta.
Az ipari bankszektor, a "modernisták" embere, Ongania lett
az elnök. Az USA ezalatt Brazíliát tette meg fõ
latin-amerikai szövetségesévé. Ez éles
ellenszegülést váltott ki a tisztikarban, és a
kereskedelmet az európai országok felé próbálta
orientálni. Valójában ez csak színjáték
volt, az amerikai kormányzati döntés annak szólt,
hogy Ongania keményen számolja fel a tömegmozgalmakat.
Felszámolták az ellenzéki mozgalmakat (perónistákat),
a szakszervezeteket, letartóztatták aktivistáikat.
De a valódi megtorlás nem ez volt, hanem az, amit a proletárok
mozgalmának felszámolása terén hajtottak végre:
kiirtották csoportjaikat, megszállták az egyetemeket,
a gyárakat stb.
Gazdasági téren, mint minden politikus Argentínában,
az infláció elleni harcra tett esküt, ennek érdekében
befagyasztotta a béreket. A proletárok válaszul újra
visszanyúltak a régi jól bevált gerilla harcmodorhoz.
Argentínában elsõsorban az un. városi gerilla
mozgalom volt a domináns, mivel szerintük - a kubai modellel
ellentétben - a városiasodott országokban a város
jelenti a dzsungelt, és itt tömegeket lehet megmozgatni. A gerillák
nagy többsége guevarista volt, és az imperializmus ellen
szállt harcba. Azt a guevarai nézetet vallották, hogy
az imperializmust több helyen kell harcra kényszeríteni,
mert így megosztják. Ideológiájuk alapvetõen
burzsoá-befogó, klasszikus leninista ideológia, amely
vezetõket, vezetetteket feltételez: "Mi támogatjuk
Lenin pártelméletét. A fegyveres harc azonos a lenini
párttal. A lényege az, hogy megteremtsük a munkásosztály
pártját, amelyet leninisták irányítanak.
Lenin bírálta a terrorizmust, a tömegektõl elszakított
akciókat. Mi azon vagyunk, hogy a tömegeket öntudatra ébresszük,
megmutassuk nekik az utat. A gerilla nem a célt mutatja meg a tömegeknek,
hanem a harc egy módszerét demonstrálja, amely lehetõvé
teszi, hogy öntudatuk szintje hatékonyabban növekedhessen,
mint röpiratterjesztéssel. A gerilla nem az alap, hanem az ösztönzõ.
A munkásosztály úgy érzi, hogy a gerilla az
õ akciója." (Egy gerilla vezetõ nyilatkozata).
A bolsevik ideológiából kitûnik, hogy a baloldali
gerillák célja nem az állam rendszer elpusztítása
volt, hanem az állam, a hatalom meghódítása.
Nem a tõkés rendszer alapjainak megtámadása
- tulajdon, csere, munka stb. - a tevékenységük múltja,
jelene, jövõje, hanem reformista baromságok. Az ellenálló
mozgalom minden kerületben bizottságokat alakított, amely
döntött afelett, hogy a rabolt dolgokat kik kaphatják meg.
Ezek a gerillák nem szakadtak el a szociáldemokrata mozgalomtól,
csak "új" formát adtak neki: "Az ERP a nemzeti
felszabadítás szervezete, amely a népért harcol.
Az ERP-t a munkásosztály hozta létre, és a szocializmusért
küzd. A fegyveres akció nem a harc egyetlen formája.
Itt vannak a szakszervezeti akciók is. A harc megsokszorozódik
és megnyeri a tömegeket. A felkelés a folyamat végén
következik be, amikor a hadsereg már szétesett. A harc
kis ütközetekkel kezdõdik, és mind nagyobb ütközetek
felé halad." (az egyik ERP vezetõ nyilatkozatából)
A guevarsita csoportok (Forradalmi Fegyveres Erõk - FAR, Felszabadítás
Fegyveres Erõi - FAL mellett voltak még perónista csoportok
(pl. Perónista Fegyveres Erõk - FAP (montonerók), trockista
csoportok (pl. Népi Forradalmi Hadsereg - ERP) és természetesen
voltak nem csak a nevükben forradalmi csoportok is. Ebben az idõben
egész Latin-Amerikában nagy gerillamozgalom alakult ki. A
gerillamozgalomnak nagy lendületet adtak az 1968-as forradalmi események.
ÚJABB FORRADALMI HULLÁM
1966-ban a "diák"mozgalmak újult erõvel
támadtak. Nem volt olyan nap, hogy ne lett volna valamilyen megmozdulás.
A mindennapos problémáktól, a hadsereg kritizálásától,
a szexuális problémáktól, a "harmadik világért"
való szolidaritástól kezdve a rendszer teljes elutasításáig
szinte életük minden problémája miatt az utcára
mentek. 1966 júniusában az amerikai hadsereg elfoglalta Santo
Domingót. A megszállásban az argentin hadsereg is részt
vett. Júliusban Buenos Airesben számtalan zavargás
volt, amelyet a hadsereg próbált megfékezni. Augusztusban
megkezdõdtek az egyetemfoglalások, ahonnan végül
is a hadsereg kiverte a foglalókat. Szeptemberben Córdobában
újra fellángoltak a harcok. 7-én a város centrumában
zajlott egy tüntetés, amely a rendõrséggel való
összecsapás folyamán átterjedt az egész
városra. A "diákok" elfoglalták a Clinicas
városnegyedet. Egy nap múlva a CGT is tüntetésre,
de mérsékeltebb hív. A harcok során megmutatkozott,
hogy a szakszervezetek és érdekszervezetek által is
gerjesztett szétválasztás (diákok-munkások)
mennyire nem valós tett. 1967-es és 1968-as harcok során
a "diákok" és a munkások egyaránt
részt vesznek "a másik fél" által
kezdeményezett harcokban. Júniusban a Santa isabellai (egy
córdobai városrész) Fiat és Ford sztrájkok
során a munkások csatlakoztak a Clinicas városban lévõk
mozgalmához. Ezt természetesen a szakszervezetek is észlelték.
Egy Tosco nevû "radikális" "független"
szakszervezeti vezetõ rendszeresen részt vesz a harcokban,
felhívásokat tesz közzé, népszerûsíti
a szakszervezetet a "diákok" körében. A gazdasági
helyzet miatt Ongania további proletárellenes intézkedéseket
vezetett be. Ezzel csak tovább élezte a helyzetet. Rengeteg
sztrájk zajlott le: kikötõi, cukorgyári, fémipari,
vasúti, munkások sztrájkoltak az elbocsátások
ellen. 1967. március 1-jén a CGT általános sztrájkot
hirdetett. Mindennapossá váltak zavargások. A legnagyobb
hatású proletár megmozdulások Rosarióban
és a motor- és repülõgépgyártás
fellegvárában, Córdobában zajlottak le. 1969.
május 5-én az omnibuszvezetõk sztrájkoltak,
amely során megtámadták a sztrájktörõk
által vezetett buszokat. A kormány, "zseniálisan"
ráérezve a helyzetre, megszüntette az "angol munkahetet"
(heti 44 óra munkáért 48 órát fizettek
ki). Ez további sztrájkokat váltott ki. Május
14-én a SMATA nevû független szakszervezet rendezett demonstrációt.
A rendõrség el akarta kergetni a tüntetõket, de
a 6000 résztvevõ a szakszervezet felhívása ellenére
nem vonult vissza, és offenzívába kezdett. A rendõrök
elmenekültek. Május 15-én újabb omnibusz sztrájk
volt a nyugdíjreform ellen, ezen a napon Corrientes városrészben
a "diákok" csaptak össze a rendõrséggel.
18-án Rosarióban egy tüntetés során megöltek
egy "diákot", 19-én Córdobában bezáratták
az egyetemeket. Ez azért volt lényeges, mert a harcosok többnyire
itt gyülekeztek. Május 21. Rosarióban a megölt "diák"
temetése 40 000-es tüntetéssé vált a felsorakozó
rendõröket elzavarták. 24-én Córdobában,
27-én Tucumánban voltak zavargások. 28-án a
kormány szükségállapottal fenyegetett. Még
21-én az autógyári munkások eldöntötték,
hogy 29-én sztrájkba lépnek. Egy titkos tárgyaláson
a szakszervezetiek eldöntötték, hogy részt vesznek
a sztrájkban. 29-én délelõtt Santa Isabelben
a Renault gyári munkások tüntettek, a rendõrséget
elzavarták, barikádharcok alakultak ki. Közben más
proletárcsoportok lovasrendõröket tettek harcképtelenné,
hogy azok ne tudjanak a sztrájkolókra támadni. Délután
a város más részein is kitört a felkelés.
Este a proletárok elfoglalták a városközpontot,
lezárták a fõútvonalakat, elfoglalták
a középületeket. Közben a kormány, más
nem tudván tenni, szakszervezeti vezetõket fogott el. A hadsereg
tankokat indított a városba. Erre a hírre a felkelõk
egy része az egyetemi negyedbe vonult, közben a villanyipari
munkások elfoglalták az elektromos mûveket, és
áramszünetet okoztak, ez megzavarta a hadsereget. Az éjszaka
folyamán a proletárok visszaverték a hadsereg támadásait.
Kora reggel lovas rendõrök indítottak támadást
a centrumban lévõk ellen, de ezt az útlezárások
miatt nem tudták kivitelezni. Május 30-án általános
lett a sztrájk. Miközben a hadsereg szakszervezeti házakat
támad meg, a funkcionáriusok megállapodtak a kormánnyal,
hogy június 16-17-én felveszik a munkát. A kormány
ezt ünnepnappá akarta nyilvánítani. A jelzett
idõpontban a felkelõ proletárok egy része nem
hagyta abba a sztrájkot. Június 30-án kihirdették
a hadiállapotot. A sztrájk kezdett kimerülni, és
szép lassan le is verték. Mindenesetre a hadi állapot
1973-ig fennmaradt. 1969 szeptemberében Rosarióban a vasúti
munkások indították el a felkelést. A vasúti
munkások az egész országban nagyon aktívak voltak,
rengeteget letartóztattak közülük. A vád kommunista
felforgató tevékenység volt. Szeptember 8-án
a szakszervezet sztrájkot hirdetett aktivistáinak elbocsátása
ellen. 12-én az egész országra kiterjesztették
a vasúti sztrájkot. A kormány a vasúti munkásokat
katonai parancsnoklás alá helyezte, hogy így sokkal
súlyosabb büntetést adhassanak tetteikre. Szeptember
16-án a CGT is sztrájkra hív fel. A munkások
utcára özönlenek és elindulnak a város centruma
felé. Útközben csatlakoznak hozzájuk a textil-,
építõ- és fémipari munkások. A
rendõrség rátámadt a menetre. Barikádharcok
alakulnak ki. A házakból a lakosság is a tüntetõk
mellé állt. Mindeközben egy többnyire taxisokból
és trolibuszvezetõkbõl álló csoport felgyújtotta
a közigazgatási épületeket, elfoglalták a
rendõrségi épületeket. A felkelés során
a proletárok két negyedet foglaltak el. A rövid életû
felkelést a hadsereg verte le.
A spontán felkeléseket a szakszervezetek és a diákszervezetek
együtt próbálták befogni. Az eleinte békés
tüntetések hatalmas méretû kapitalizmusellenes
megmozdulássá változtak, amelyekben a fegyvereké
lett a fõszerep. A felkelés mind a mai napig a proletárok
emlékében él. A 2001-2002-es események során
a proletárok magukat "córdobázo gyermekeinek"
hívták.
A felkelés leverése után a gerillák arra az
elhatározásra jutottak, hogy látványosabb akciókat
hajtanak végre: laktanyákat, rendõrõrsöket,
"amerikai" tulajdonban lévõ üzleteket támadtak
meg. A gerilla mozgalom csúcsát 1970 májusára
teszik, amikor is a korabeli indián lázadókról
elnevezett perónista montonerók nevû csoport elrabolta
és halálra ítélte a korábbi elnököt,
Aramburut.
Onganiát a sikertelenül járt megtorló intézkedések
miatt leváltották, helyét Levingston foglalta el, aki
bizonyos fokú liberalizációt helyezett kilátásba.
Az õ áldásos elnöklete alatt is jó pár
felkelést, zavargást tartanak számon. Az egyik legismertebb
az ugyancsak Córdobában lezajlott "Viborazo" (Vipera
harapása) volt. Mint már fentebb megemlítettük,
a harcok, bár lecsendesedtek, nem haltak el. De a burzsujok hadseregének
terrorja leírhatatlan volt. Mindennaposak voltak az elbocsátások,
a letartóztatások, gyilkosságok. 1971 január
14-én a Fiatban dolgozó proletárok ellentámadásba
mentek át, és elfoglalták a Concord gyárat,
ahol túszokat ejtettek. Majd több gyárat is elfoglaltak.
Levingston, miközben a szakszervezeti vezetõkkel tárgyalt,
a hadsereg bevetésére készült. A Fiat 16-án
visszavonta az elbocsátásokat. De januárban és
februárban újra fellángolt a sztrájkmozgalom.
Március 2-án általános sztrájkot hirdettek.
Ennek megfelelõen Ferreyrában is leálltak a Fiat-gyárak,
ahol a hadsereg a tüntetõ tömegbe lõtt, amely után
zavargások kezdõdtek. Március 7-én új
kormányzó került a város élére,
aki beszédjében a "a kígyók fejét
követeli" - innen a "Viborazó" név. Március
15-én Córdobában a Fiat munkásai a centrumba
vonultak, ahol "diákok" csatlakoztak hozzájuk, majd
középületeket támadtak meg. Március 16-án
a kormány egy speciális harci egység segítségével
verte le a zavargást. A letartóztatások következtében
újabb általános sztrájk alakult ki. Ekkor már
a kormány több ezer katonát vetett be. A harcok még
nyáron is folytak, majd október 23-án a hadsereg elfoglalta
a Fiat-gyárat. A "Viborazót" leverték.
70-es-80-as évek
1971-re a tábornokok kormányzati csõdje beteljesedett,
a kormányrudat a választójog visszaállítását
követelõ "legalisták" egyik vezetõje,
az ország talán legbefolyásosabb burzsuja, Lanusse
tábornok vette át. Lanusse, hogy mutassa népbarát
elképzeléseit, felvette a kapcsolatot a kínai bolsevikokkal,
Allendével, Castróval, és nagyobb összefogást
hirdetett az USA ellen. Ezalatt persze folytatódtak a proletárlázadások,
és a gerilla tevékenység sem szakadt félbe.
1972 augusztusában a gerilláknak Rawson börtönébõl
sikerült kiszabadítania 25 rabot. Hatan elfoglaltak egy Chilébe
menõ repülõgépet, a többieket elfogták,
és Trelew börtönébe szállították,
ahol 16 rabot lemészároltak közülük. A gerilla
csapatok az események után kivételesen összefogásra
szólítottak fel, számos tiltakozó megmozdulás
volt. Az elnök választásokat rendelt el ezek csillapítására.
Az 1973-as szavazáson az újra visszatérõ Perón
emberét a baloldali perónista Camporát választották
meg. Május 25-én gyõzelme napján tízezrek
éltették Perónt és Evitát, estefelé
fiatalok csoportjai amnesztiát követelve vonultak a börtönök
elé. Az elnök a "béke" jegyében 370
"felforgatót" részesített amnesztiában.
Az eksztatikus napok után Campora sem tudott úrrá lenni
a mozgalmakon, és Perónt ültették a helyére
(halála után felesége, Isabel lett az elnök).
De már hazatérése napján, 1973. június
20-án is zavargások zajlottak le Buenos Airesben, és
mintegy húszan haltak meg a fegyveres összecsapások során.
Ez az elõjáték felvázolta, hogy mi vár
Perónra. A helyzettel õ sem tudott mit kezdeni. Augusztus
21-én Córdobában a Fiat-Concord gyár munkásai
léptek újra sztrájkba, majd a város más
proletárjainak támogatásával 3 napra elfoglalták
a gyárat. Október 9-én általános sztrájk
zajlott le. Az ország gazdasága továbbra is válságos
volt, hanyatlott az ipari termelés, leértékelték
a pesót, nõttek az árak, nõtt a munkanélküliség.
1974 januártól júniusig újabb sztrájkhullám
vonult végig az országon. A "legjelentõsebb bérsztrájk
Villa Constituciónban zajlott. Március 8-án az öntõmunkások
és a kohómunkások elfoglalták a gyárat,
Córdobában szolidaritás sztrájok indultak el.
Követeléseiket teljesítette a kormány. Aztán
újra sztrájkba léptek a Villa constitucioni proletárok,
amely során 40 mozgalmárt letartóztattak. Válaszképpen
utcai zavargások törtek ki. A sztrájkok májusig
tartottak, egészem addig, amíg a kormány el nem engedte
a letartóztatott elvtársakat. 1974 Córdobában
a Renault-gyári munkások a sztrájk során megtámadták
a szakszervezeteket, és önálló Belsõ Bizottságokat
hoztak létre. Májusban és júniusban a szakszervezetekbõl
kiábrándult proletárok vadsztrájkmozgalmat indítottak
el. A mozgalom középpontja Córdobából átkerült
Buenos Airesbe, ahol a General Motors, a Ford és a Mercedes munkásai
több sztrájkot is tartottak. A sztrájkok során
elfoglalták a gyárakat, elfogták a vezetõket.
Majd a CGT - amely vissza akarta szerezni a proletárok bizalmát
- 48 órás általános sztrájkot hirdetett.
A sztrájk végül is 20 napig tartott, az egész
országban bizottságok jöttek létre, melyek helyi
tanácsokban csoportosultak.
Újraindultak a gerilla mozgalmak (mivel Perón újraválasztása
után egy ideig várakozó állásponton voltak),
már fényes nappal is katonatiszteket, burzsujokat raboltak
el, bankokat raboltak. Perón a montonerókkal lepaktált,
és egy megtervezett incidens (megölték Ruccit, a CGT
vezetõjét) után az ERP-t betiltotta (eddig legális
volt?).
Az elnök asszony tanácsadója, Lopez Rega és a
hadsereg fõparancsnoka, Videla tábornok fõszereplésével
hihetetlen mértékû terrorba kezdett a burzsoázia,
nincsenek pontos adatok arról, hogy mennyi proletár tûnt
el a munkahelyérõl, vagy épp "akció"
közben. Az ERP válaszul a halálbrigádok tevékenységére
újabb akciókkal válaszolt, 1974 márciusában
elrabolták az ESSO-cég vezetõjét, és
14,2 millió váltságdíjat követeltek érte.
A pénzt megkapták. Áprilisban megöltek egy bírót.
Az egész ország területén sztrájkmozgalom
bontakozott ki, napokra megbénítva egyes iparágakat,
leállítva a közlekedést. Egy ideig a tömegek
Regát okolták mindenért (fõleg a perónisták),
és az õ eltávolítását követelték.
1974 június 27-én hatalmas méretû tömeg
vonult a Rózsaszín Palota elé, és végül
is leváltották Regát. De Rega távozása
után is folytatódtak a gyilkosságok.
Végül is többszöri puccskísérlet után
a pinocheti módszereket alkalmazó Videla lett a köztársasági
elnök (1976). A katonai kormányzásnak két feladatot
tûztek ki célul: a gazdaság rendbetételét
és a rend helyre állítását. Ennek érdekében
egyfajta un. neoliberális gazdaságpolitikába kezdtek.
Az elsõ intézkedések között volt a bérek
befagyasztása. Az inflációcsökkentõ intézkedések
következtében élénkült a "külföldi"
tõke beáramlása. Az ipari termelés 30%-kal esett
vissza, a munkanélküliség 15% körüli volt.
Az árak még magasabbra szöktek. A rendcsinálás
nevében nagy mértékû üldözésekbe
kezdtek. Az Emberi Jogok Gyûlése 5500 eltûntet tart számon,
de a valódi számuk ennek a többszöröse lehetett.
Minden csütörtökön fél négy és
négy óra között fehér fejkendõs nõk
vonultak fel a Plaza de Mayón, és némán magasra
tartják a filckendõre írt neveket. Az üldözések
propagandagépezetében elõtérben volt (már
korábban is) a gerillák, fõleg az ERP elleni harc.
Ez egyrészt azt a célt szolgálta, hogy a proletárok
elhiggyék, hogy a guevarista - trockista, bolsevik csoportok valóban
a forradalmi avantgardot képezik, másrészt az állítólag
sikeres (Videla közleménye szerint 1976 szeptemberére
az ERP tagjainak 30%-át likvidálták) ERP elleni harc
közben sokkalta erõteljesebb üldözésekben kellett
részt venniük a valóban kommunista militánsoknak.
(Megjegyeznénk, hogy az ERP és a montonerók egykori
aktivistái a 90-es években vagy valamilyen emberjogi szervezetben
dolgoznak, vagy éppen a titkosszolgálat berkein belül
helyezkedtek el.) A proletárok folytatták harcaikat, mindennapossá
váltak a sztrájkok, utcai harcok. A legnagyobb sztrájkok
1979 áprilisában zajlottak le, majd általános
sztrájk volt kétmillió résztvevõvel (1981.
július 22.). Videlát Viola, majd Galtieri váltotta
le. Galtieri gazdaságügyi minisztere, Alemann még keményebb
megszorításokkal próbált kilábalni a
válságból. A proletár düh még erõteljesebb
lett. Ezért engedélyezték, hogy a katonai diktatúra
elleni harc jegyében az ellenzék (perónisták,
radikálisok, népi keresztények és késõbb
az AKP) Multipartidaria néven egyesüljön (1981) és
aktivizálódjon. A szakszervezeti mozgalom is éledezni
kezdett. De végül elõvették a többé-kevésbé
jól bevált nacionalizmust és a háborút
is. Ennek érdekében kezdték el a Falkland-szigeteki
háborút. A Falkland (Malvin)-szigetek visszavétele
nemzeti ügy lett. Százezrek, akik pár napja még
a rendszer ellen tüntettek, most éljenezve fogadták el
a vágóhidat. Érdekes adalék, hogy a CGT, a legnagyobb
szakszervezeti tömörülés fõtitkára,
Ubaldini kijelentette, hogy "Elsõ a haza, még ha nem
is értünk egyet a kormánnyal." A háborút
elkezdték az angol csapatok ellen. Az elsõ lelkesedések
után újra elõbújtak a tiltakozók. Argentína
a háborút a jelentõségéhez képest
nagy vérveszteséggel vesztette el. A proletár mozgalmak
újra erõsödni kezdtek. 1982 decemberében majd
1983 márciusában általános sztrájkok
és utcai zavargások zajlottak le. A katonai kormányzat
megbukott. Az 1983-ban megtartott választásokon újra
egy perónista került kormányra, R. Alfonsín.
Hiába voltak a külföldi hitelek (1984, 1987 30 milliárd
dollár), hiába voltak a drákói gazdasági
intézkedések, a választások útján
kormányzó erõk se tudták elmosni a kapitalizmus
ellentmondásait. A hiperinfláció (200 %) következtében
éhezõ, hat évig viszonylag csendben lévõ
proletariátus 1989-ben újra fellázadt. Június
10-én La Plata, Córdoba, Buenos Aires stb. külvárosaiban
zavargások kezdõdtek. Az egész országban szükségállapotot
hirdettek ki. A májusi választásokon vereséget
szenvedett, de még kormányon lévõ Alfonsín
erõvel akarta leverni a lázadást. Alfonsínt
a proletárharag elsöpörte. A választásokon
populista jelszavakkal gyõztes ugyancsak perónista Carlos
Menem okosabb volt ennél, azonnal ígéretekkel halmozta
el a lázadókat. Ingyenes népkonyhákat állított
fel (a humanizmus mindig is a lázadások leverését
szolgálta), a minimálbért pedig a kétszeresére
emelte.
90-es évek
A lázadást leverték, Argentína a "csendes
és békés" állampolgári paradicsom
szigete lett. Cavallo gazdasági miniszter stabilizációs
programja keretében mesterséges fejlõdést indított
be. A pesót a dollárhoz kötötte, így túlértékelten
erõs nemzeti valutát létesítettek. Erre a pár
évre látványos eredményeket értek el:
megnõtt a fogyasztás, csökkent a munkanélküliség.
De ez csak a felszín. A HVG tudósítója ekkor
ezt írta: "A boltok tele áruval, az emberek fáradhatatlanul
vásárolnak, a játéktermekbe alig lehet beférni,
az éttermekben és bárokban csúcsidõben
csak a törzsvendégeknek találnak asztalt. A 10-12 sávos,
egyirányúsított fõutakon, s csak néhány
méter széles kis utcákban reggeltõl estig folyik
az autóáradat, a kipufogógázköd egy-másfél
méter magasságig mindent beborít. A zaj sem szünetel:
a folyamatos dudaszó és a mindenfelõl hallatszó
rendõrsíp mellett a földalatti parkolókból
kihajtó autókra figyelmeztetõ csengõszó
teszi teljessé a hangzavart." A gázfelhõ, a zaj
és a rendõri jelenlét lenne a tudósító
és természetesen a burzsujok szerint az élet teljessége,
ezt a csodát zavarja meg a másik oldal: "Egészen
más a kép Buenos Aires külsõ negyedeiben, különösen
a város bölcsõjének számító,
a kikötõ közelében lévõ San Telmo
kerületben. Ami a belvárosból hiányzik, itt megtalálható.
Lelassult élet, egy-kétszintes, a gyarmati idõket idézõ
házak, no meg a szegénység csalhatatlan jelei: szétdobált
szemét, elhagyott épületek, rozsdásodó
autóroncsok, málló vakolat, törött ablakok,
tétlenül üldögélõ, álldogáló
emberek, egyre kevesebb fehér és egyre több mesztic arc.
Ez ugyan már igazi Lain-Amerika, de valami még mindig hiányzik.
A belvárosi építkezéseken látott indián
arcok. Nem véletlen - magyarázta a Buenos aires-i egyetem
egyik tanára -, a többségében Bolíviából
és Chilébõl átjött indiánok a külvárosok
külvárosain kívül élnek, az itteni utcákban
csak egyszerû szegények laknak. A fõvárosból
kifelé tartó vonatból kinézve már rég
azt hittem, hogy a "vendégmunkások" és az
ország belsõ részébõl idevándorolt
argentinok siralmas nyomortanyái mellett haladunk, de kísérõm
figyelmeztetett, ez még az alsó középosztály(!-szerk.)
lakónegyede. A viskók kõbõl, téglából
épültek, a bokáig érõ sárban egy-két
autómatuzsálem is parkol, a legtöbb helyen pedig még
- igaz, lopott - áram is van. A nyomor csak késõbb
jön, de akkor aztán kilométereken át, bádoglemezekbõl,
hulladékfából összetákolt kalyibák
ezerszámra, villanynak, útnak, víznek, csatornának
még csak nyoma sincs. A lassan döcögõ, gyakran megálló
vicinális megtelik a környék lakóival, köztük
a hiányolt indiánokkal. Szó sincs kuriózumról,
milliók élnek ilyen körülmények között.
Ráadásul - erõsítették meg a HVG érdeklõdésére
kormánypárti és ellenzéki politikusok egyaránt
- õk adják Menem legbiztosabb szavazótáborát,
nekik köszönheti újabb választási sikerét
is." ) A gazdasági csoda, a "középosztály"
felemelkedése, a biztos szavazóbázis meghozta eredményét.
A termelés megtorpant, a fogyasztás visszaesett, a privatizáció
következtében újra megnõtt a munkanélküliség
(12-17%), a nyomor még ennél is durvább lett. A világgazdasági
válság - amely Mexikóból indult el - Argentínát
is elérte. A kapitalista terrort újra csak megszorító
intézkedésekkel lehetett fenntartani (fokozni). 1996 júniusában-szeptemberében
a "felemelt középosztály" és a "biztos
szavazóbázisnak" mondott nyomornegyedek lakói
megint bebizonyították azt a tényt, hogy csak két
osztály van. A proletárok általános sztrájkokat,
tüntetéseket rendeztek. Menem a tüntetések lecsendesítése
érdekében leváltotta a "gazdasági csoda"
állítólagos kieszelõjét, Cavallot. Helyette
az IMF emberét, Fernandezt nevezte ki gazdasági miniszterré.
Mivel az IMF csak akkor ad hiteleket, ha a megszorító intézkedések
végrehajtásai biztosítva vannak, így még
keményebb napok elé nézhettek a proletárok.
Ennek jegyében az AFÁ-val terhelt áruk sorát
kibõvítette, 48%-kal emelték a benzin árát,
megvonták a családi pótlékot és egyéb
kedvezményeket stb. Az országban több millióan
az un. létminimum alá süllyedtek. Mindemellett az "okos"
Fernandez kijelentette, hogy neki a megélhetéshez havi 15
ezer dollár kell...
A reformokat kisebb-nagyobb mértékben elkezdték végrehajtani,
de a perónista kormányzat, Menemmel az élén
korrupciós botrányok következtében (mintha a korrupció
nem minden burzsujra lenne jellemzõ) fokozatosan elvesztette a lakosság
bizalmát. A munkanélküliségi adatok továbbra
is rontották a gazdasági mutatókat. Az 1997-es 7-8%-os
GDP gyarapodás (ez természetesen csak a burzsujoknak volt
elõnyös) után 1999-ben már csak 4,5 és
2000-ben pedig 3,7% volt. 1999 októberében Menem a választások
során megbukott, és a Szövetség nevû pártkoalíció
(Radikális Polgári Unió, Nemzeti Szolidaritási
Front) elnökjelöltje, de la Rúa lépett a helyébe.
A kisebbségi kormányzásra kényszerülõ
Szövetség a korrupció felszámolását,
a gazdaság fellendítését, több százezer
munkahely létesítését és a szegények
sorsának javítását tûzte ki célul
a kampány során. Mindez természetesen csak bla-bla
volt. A GDP 3,2%-kal csökkent, a munkanélküliség
15%-ra nõtt, 14%-al csökkent a kereslet, a földeket nem
mûvelték meg, 10%-al csökkentették a közalkalmazottak
bérét. Az IMF a hitelek fejében költségvetési
megszorításokat írt elõ: pl. a nõk nyugdíjkorhatárának
65 évre emelését. 2000 õszén a proletárok
kisebb "szünet" után ismét láttatták
magukat. Egy újonnan kirobbant korrupciós botrány volt
(a titokvédelmi miniszter megvesztegette az ellenzék egyik
tagját) a szikra. Állítólag a sztrájkhullám
november végén (22-én) csúcsosodott ki, általános
sztrájkot tartottak, az egész ország megbénult.
Sajnos több helyütt a szakszervezet az események élére
tudott állni, de azért akadtak bíztató momentumok.
A proletárok sok városban útblokádokat állítottak
fel, sok, a szakszervezet által békésnek indított
tüntetés zavargásba ment át (sok proletárt
tartóztattak le).
A gazdasági válság megfékezésére
Washingtonban az IMF titkos válságtanácsot tartott.
Döntés született arról, hogy nagyszabású
csomaggal (39,7 milliárd dollár) próbálják
megelõzni, hogy a válság világméretûvé
váljék. A szenátus az IMF által követelt
megszorításokat nem szavazta meg, így elnöki rendelettel
léptették életbe õket (három év
alatt ez volt a hetedik megszorító csomag). Természetesen
ilyen mesterséges módszerek nem vezettek ki a válságból.
A tüntetések, sztrájkok mindennaposak (pl. május
5.: a focisták sztrájkoltak kifizetetlen béreiket követelve).
2001 júliusában újabb általános sztrájk
zajlott le. A helyzet csak tovább romlott, a munkanélküliség
már 16,5%-os, csak júliusban kétszer annyi munkást
bocsátottak el, mint egy évvel korábban. Augusztusban
a Córdobában, Buenos Airesben és több nagy városban
a proletárok fosztogatásba kezdtek. De aktivizálódtak
a kapitalisták is: a szakszervezet, hogy elejét vegye ezeknek
az "incidenseknek", maga hirdetett sztrájkot és
útlezárásokat, mivel ezek egy helyre kényszerítik
a harcolókat. Az egyház különösen aktívnak
bizonyult, pl. San Cayetano a kenyér és munka védõszentjének
ünnepségére hatalmas tömegeket verbuvált
össze közös imára. Az IMF további 9 milliárd
dollár hitelt adott. De az argentin gazdaság képtelen
törleszteni az adóságait. Ezt természetesen megint
csak a proletárok érezték a legjobban, hónapok
óta nem adták ki a nyugdíjakat, késik a fizetések
átutalása, a segélyeket teljesen leállították.
A proletárok erõszakos megmozdulásai miatt további
IMF megszorításokat nem mernek bevezetni, az ellenzék,
a helyi burzsoázia keresi az "anti-globalizációs"
megoldásokat. Eközben a lakosság egy része üríti
a bankszámláit (november 30-án néhány
óra alatt 2 milliárd dollárt vettek ki). A kormány
heti 250 dollárban limitálja a felvehetõ pénzmennyiséget.
Rengetegen akarnak emigrálni (mintha máshol nem ez a sors
várna rájuk).
A lázadás szele a megmozdult...
UTÓLAGOS MEGJEGYZÉSEK
Elõzõ számunk megírása és megjelenése
óta is történt egy-két dolog ebben a régióban.
Argentínában a gazdasági válság mindenféle
IMF hitel ígéretek ellenére se akar véget érni,
így - a burzsoázia minden titkolózása ellenére
- is kapunk híreket arról, hogy közel sem állt
helyre a "társadalmi béke", és a proletárok
továbbra is tüntetésekkel, sztrájkokkal, erõszakos
fellépésekkel, gyár- és útfoglalásokkal/blokádokkal
harcolnak a most sokkal élesebben látható kapitalista
nyomor ellen. A folyamatosan zajló megmozdulások közül
a burzsoá média csak két eseményrõl számol
be: június 26-án Buenos Airesben 1000 munkanélküli
proletár tüntetett segélyeket követelve. A tüntetés
a rendõrséggel való összecsapással végzõdött,
kettõ tüntetõ meghalt. Ezt követõen június
28-án az elnöki hivatal és a törvényhozás
elõtt 10 000-en tüntettek a két nappal ezelõtti
események miatt. Ez a tüntetés is összecsapásokkal
zárult. Mindezek a hírek csak a média szenzációhajhász
(Halottak! Vér! stb.) hírpolitikája miatt kerülhettek
az újságokba. Természetesen e cél mellett a
médiának az is a célja, hogy ezeket a "zavargásokat"
csak felelõtlen csõcselék hõbörgéseinek,
felelõtlen, agyament elemek tettének, vagy éppen terroristák
vérengzésének állítsa be. Burzsoá
szemmel nézve egyébként mindezt valósághû
ábrázolásnak is mondhatnánk. A proletariátus
egyik tényleges célja, hogy szétverje a burzsoá
államot, csakhogy - és ezt "felejtik" el általában
megjegyezni - ez nem minden alap nélkül történik.
Az osztályharc évezredek óta zajlik, és ezek
az események ennek koherens részesei, amelyben megmutatkozik,
hogy az iszonytató kapitalista terrorral szemben csakis a szervezett
és erõszakos fellépés érhet el eredményt.
Mindamellett a proletariátus úgy rombolja a kapitalizmust,
hogy közben emberi világot alkot, a kommunizmust. Errõl
az építõerõrõl kaptunk némi ízelítõt
az elõzõ számban megjelent cikk számtalan példájából.
A zajló események közben a burzsoázia újabb
szemfényvesztésének lehetünk tanúi: "a
nép szavazataival megerõsített új kormány
végre tudja hajtani a tartós gazdasági fejlõdéshez
szükséges reformokat." Nyilatkozta Duhalde elnök,
miután a burzsoázia eldöntötte, hogy a választásokkal
("Magadért szavazol!") a "népet" önmagát
próbálja megtenni felelõsnek saját sorsa alakulásáért.
Ne felejtsük, hogy 2002 világszerte a választások
éve (lásd Magyarország is). A választások
csak tovább éltetik/fokozzák a kapitalizmust! Szabotáljuk
a választásokat, verjük szét a demokráciát!
Mindenesetre az IMF egyik feltétele a hitelek folyósítására
az volt, hogy a 2003 szeptemberére kiírt elnökválasztást
fél évre elõrébb kell hozni. Ez természetesen
nem tûnik a burzsoázia szempontjából megnyugtató
megoldásnak. "A dél-amerikai országnak az a legsúlyosabb
problémája, hogy az argentinok nem bíznak saját
politikai rendszerükben" - jelentette ki aggodalmasan Horst Koehler,
az IMF vezérigazgatója.
De mindeddig még nemigen mondtunk többet az eddig leírtaknál.
Utószavunk létrejöttének legfõbb oka az,
hogy megállapíthassuk, hogy az "argentin válság"
nem csak Argentínában zajlik, hanem valójában
az egész világra kiterjedt, de legfõképp Latin-Amerikában
érezteti hatását. Szinte az összes itt lévõ
állam hasonló napokat él meg, mint Argentína.
A napokban - hetekben a következõ címszavakkal jelentek
meg cikkek: "Gazdasági félelmek Uruguayban", "Futótûz
- Paraguayt is elérte az Argentínából és
Brazíliából indult válság" stb.
Ennek megfelelõen léptek fel a proletárok is:
"Ne nézzék annyit az argentin tévét!"
- szólított fel Jorge Batlle, az Argentínával
szomszédos és szoros kapcsolatban lévõ Uruguay
elnöke. Félelme jogos, a viszonylag magas életszínvonalon
tengõdõ, és a helyi szokásokhoz képest
felettébb türelmesnek tartott uruguay-i proletariátus
január óta számtalan megmozdulást tartott a
bércsökkentések és az adóemelések
miatt, majd júniusban általános sztrájk zajlott
le. A munkanélküli proletárok itt is erõszakos
mozgalmat szerveztek, amelyek útfoglalásokban, utcai harcokban
és a gazdag állampolgárok üdülõhelyeinek
megtámadásában nyilvánult meg.
Július elején Bolíviában elnökválasztás
volt, ahol a második fordulóba jutott (bár nem nyert)
az a populista Villa, akik szélsõ balos, helyenként
már kommunista retorikával élt. Társadalmi forradalmat
hirdetett és arról beszélt, hogy "túl kíván
lépni a piacgazdaság korlátain". Természetesen
nem hisszük azt, hogy ehhez a burzsoá maszlaghoz bármi
közünk lehetne. De mindenesetre rámutat arra, hogy Bolíviában
a proletárok már a végsõkig kiélezték
a harcot, és hogy a burzsoázia már csak ilyen álradikális
módszerekkel próbálkozhat. Érdekesség,
hogy nemhogy a burzsoá média, de a magát még
forradalminak tartó, vagy talán még a ténylegesen
forradalmi média sem igen foglalkozik azzal az érdekes dologgal
(persze valós tény az információhiány),
hogy Bolíviában már évek óta hasonló
harcok zajlanak, mint Argentínában. Azzal a különbséggel,
hogy az itt zajló események már jóval túlléptek
a kezdeti spontaneitáson és számos szociáldemokrata
befogáson (szakszervezetek, anti-globalizációs mozgalmak,
álanarchisták, bolsevikok stb.) a szervezetek egy jó
része már szervezett kommunista csoportként hajtja
végre akcióit, pl. bankrablások, fosztogatások,
tüntetések, sztrájkok stb.
Venezuelában a tavaszi puccs óta folyamatosak a harcok, ahol
a hírek szerint a proletárokat két részre szakították,
Chavez-pártiakra és az ellenzõire, de az is lehetséges,
hogy mindez csak a szokásos burzsoá szarkavarás.
Brazíliából naponta hallunk börtönlázadásokról,
és mindeközben már kevésbé hallunk arról,
hogy a mezõgazdasági munkások is állandó
harcban állnak és földfoglalásokat hajtanak végre.
Július 12-15 között egy érdekes sztori zajlott le
Mexikóvárosban. Itt egy új nemzetközi repülõteret
építenek. Ezért az állam el akarja venni (vagy
ár alatti megvétellel, vagy erõszakkal) a közelben
lévõ San Salvador Atencóban élõ kisfölddel
rendelkezõ agrárproletárok földjeit. Az emberek
ellenállásukat útblokádokkal, majd ezután
a rendõrség elleni utcai harcokkal fejezték ki. A lázadók
a harcok során 19 túszt ejtettek. Miután a harcosok
állítólagos vezetõi megállapodtak a kormánnyal,
elengedtek 10 túszt, akikrõl utólag kiderült,
hogy álruhás rendõrök voltak...
Július 15-én Costa Ricában a kormány minden
gépjármû mûszaki vizsgálaton való
részvételérõl szóló rendelete
(a rendelet végül is elbocsátásokat jelent) miatt
tüntettek a taxisok, fuvarozók, mezõgazdasági
munkások. A tüntetõk több tartományban utakat
torlaszoltak el. A rendõrség erõszakos fellépése
utcai harcokba torkollott.
Paraguayban már évek óta komoly harcokat vált
ki a kapitalista válság. Július 16-án Macchi
elnök 5 napig rendkívüli állapotot hirdetett, miután
több nagyvárosban is zavargások, fosztogatások
zajlottak le. Encarnación városában elfoglaltak egy
hidat, a tüntetõket vízágyúkkal kergették
szét. Ciudad del Estében a proletárok utakat foglaltak
el és a
burzsujok értékeibõl kb. 1 millió dollárnyit
pusztítottak el. Az események során két tüntetõ
meghalt. A harcok még nem értek véget.
Augusztus 1-én Santiagóban több ezer "diák"
csapott össze a rendõrséggel, és kezdett fosztogatásba.
374 tüntetõt tartóztattak le. A tüntetõk
az autóbusz és vasúti menetjegyárak emelése
miatt vonultak utcára.