Farkasszelídítés az ELTE Etológia Tanszékén

Family Wolf Project: Hand-raising of wolves at the Dept. of Ethology, Budapest, Hungary

Az ELTE Etológia Tanszékének Családi Kutya Programja és az MTA Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportja 2000 óta tanulmányozza egy fogságban élő farkasfalka szociális életét és az egyedek kognitív képességeit. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, mi egy ilyen munka jelentősége természetvédelmi  és tudományos szempontból, valamint egy szubjektív krónikában felidézzük farkasszelídítés örömeit és nehézségeit. A lap sajtómegjelenéseinkről is informál.

Pics / Képek

International Press / Külföldi megjelenések

Scientific publications can be downloaded here / Letölthető szakmai publikációk az Etológia Tanszék honlapján

MEGJELENT! 52 perces film az ELTE Etológia Tanszék kutya-farkas kutatásáról. A FARKASLESEN című filmről és a megrendelési lehetőségekről bővebben a Természetfilm.hu honlapon olvashat. A film 2005-ben 1. díjat nyert egy nemzetközi tudományos filmszemlén. A Spektrum Televízió rendszeresen vetíti (a vetítések időpontja a Természetfilm.hu honlapon megtalálható).

A rendező beszámolója élményeiről a forgatás során

A celluloid és az ismeretterjesztés találkozása (filmhu interjú)

Ppartneroldalak:

http://www.etologia.lap.hu/

www.wolfscience.at/english/

www.allat.toppon.hu

www.orijen.hu

Linkajánló:

Milvus Egyesület, Marosvásárhely

Kiadvány a romániai farkasokról, valamint a nagyragadozók és az emberek együttéléséről

A farkas (Canis lupus) természetvédelmi státusza

A farkast az 1979-es Berni Egyezmény "szigorúan védett faunaelem"-ként jelöli meg. Az IUCN (The International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) Vörös Könyve szerint "sérülékeny" faj. A védett állatokra vonatkozó kereskedelmi egyezmény, a CITES (The Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) II-es listáján szerepelteti. Mivel a közvélemény igen intenzíven érdeklődik a faj sorsa iránt, a farkas az ún. karizmatikus megafauna része, és mint ilyen, fontos szerepet játszik bizonyos régiók fokozott természetvédelmi kezelésében. Magyarországon a SZIE Vadbiológiai Intézet adatai szerint 10-20 példány él, nyugat-európai viszonylatban igen értékes állományt képezve.

Jelentőségéhez képest, rejtőzködő életmódja miatt, meglepően keveset tudunk a faj viselkedéséről, szociális életéről. Pedig ma már bizonyos, hogy a fogságban tartott állatok viselkedésének megfigyelése nagyban hozzájárul a vadon élő populációk hatékony tanulmányozásához, és így védelméhez is. Magyarországon például a csapdázási tilalom miatt csak élvefogó-ládával lehet vadállatokat befogni, és mivel élőcsalit sem szabad alkalmazni, fogságban élő farkasokon kísérletezik ki a megfelelő módszert. E gyakorlati példa mellett azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos egy faj védelmében, ha közvetlen, akár személyes tapasztalatokat szerezhetünk róla.

vissza

A kutatási program

Az ELTE Családi Kutya Programja '94. óta kutatja a kutya (Canis familiaris) háziasításának következményeit. A farkas a kutya legközelebbi ma élő rokona, sőt gyakorlatilag alfaja. A farkasok és a kutyák szaporodhatnak egymással, és az utódaik is szaporodóképesek, biológiai értelemben tehát nem tartoznak két külön fajba. Az egyetlen - de végeredményét tekintve nagyon fontos - különbség közöttük az, hogy a kutyák átestek egy körülbelül százezer éves háziasítási folyamaton, míg a farkasok nem. Sőt, épp ellenkező irányú szelekció hatott rájuk: miután az ember ott és úgy irtotta a farkasokat, ahol és ahogyan csak tudta, a megmaradt egyedek óvatossá, és az emberrel szemben rendkívül félénkké váltak. Ha tehát különböző tesztekben össze tudjuk hasonlítani a kutyák és a farkasok viselkedését, sok mindent megtudhatunk a háziasítás folyamatáról. Ez pedig azért fontos, mert feltehetően az ősi emberben is ehhez hasonló folyamatok játszódtak le, még a nyelv kialakulása előtt. Őseink nyelv nélkül is képesek voltak kommunikálni egymással, a vadászatok során együttműködtek, érzelmeik és szándékaik összehangolódtak - ugyanúgy, mint ahogy ma kutyánk él velünk otthonunkban.

Mivel az állatok viselkedését nem csak a velük született képességeik, hanem a körülményeik és a tapasztalataik is befolyásolják, a pontos összehasonlításokhoz ugyanolyan körülmények között felnevelt kutyákra és farkasokra volt szükségünk.

A szakirodalomból ismert, hogy a farkas egész életében félni fog az embertől, hacsak nem veszik el szemkinyílás, vagyis tíz napos kor előtt az anyától, és nem nevelik fel cumisüvegből, emberek között. A szelíd viselkedés, az emberektől való csökkent félelem nem csak nekünk, hanem a farkasoknak is a javát szolgálta: mivel amúgy is emberek közé kényszerülnek majd, sokkal kiegyensúlyozottabb lehet az életük, ha nem rettegnek a látogatóktól, ha nyugodtan tűrik a filmforgatások okozta felhajtást, sőt, ha eltűrik a pórázt és szájkosarat, ami által akár sétálhatnak is, akár a kutyák. A farkas okos és érzékeny állat, igényli az elfoglaltságot. Ha nem kapja meg, sztereotíp, mindig ugyanazokat a köröket taposó, önmagába forduló, zavart elméjű lény válik belőle - sajnos, sok ilyen van az állatkertekben.<

Kisfarkasok és kiskutyák azonos körülmények között történő felnevelése, és viselkedésük összevetése tehát választ ad arra kérdésre, mely tulajdonságaik öröklöttek, és melyek írhatók az emberi környezet számlájára. A csoport munkamódszerének különlegességét a farkasok speciális, intenzív szocializálása adja. Két egymás követő évben 4, illetve 9 kisfarkast egyedileg, testvéreitől is elválasztva, 5 napos kortól emberek neveltek fel, így sikerült rendkívül lecsökkenteni az állatok - a szakirodalomból jól ismert - embertől való félelmét, és sok szempontbóól kutyaszerű kezelhetőséget elérni valamennyiüknél (pl. pórázhoz szoktatás, szájkosár viselése, ültetés, fektetés). A kölykök 3-4 hónapos korukban, fokozatos összeszoktatás után újra egy falkába kerültek Gödöllőn, a Horatius Állatkoordinátor Központ telepén (www.horatius.hu). Kutatásuk heti rendszerességgel folytatódik. Az emberhez való vonzódás, kötődés, kezelhetőség, gátolhatóság, szociális tanulás, környezeti elemek iránt való érdeklődés, agresszió és tudatelmélet kérdéseit boncolgató tesztek eredményei családban élő megszokott módon és szintén ún. "kézben" nevelt kutyák viselkedésével kerülnek összevetésre. A munkát kezdete óta fokozott nemzetközi érdeklődés övezi, hiszen az említett módszerrel kialakított, ilyen nagy számú falka sehol a világon másutt nem áll rendelkezésre. A szakmai elismerést jelzi, hogy 2003 tavaszán a neves Current Biology szaklap közölte első farkasos publikációnkat. (A cikk összefoglalója)

További (letölthető) szakmai publikációk az Etológia Tanszék honlapján. 

vissza

A farkasszelídítés rövid és szubjektív krónikája

Májusban születtek meg az apróságok. 2001-ben négyet, egy évvel később kilencet neveltünk fel közülük, egyet-egyet maga Horkai Zoltán. Május elejétől 40-50 napon át nem volt egyetlen átaludt éjszakánk sem: eleinte kétóránként keltettek a kicsik, később megelégedtek négy-öt órával. A minél szorosabb kapcsolat érdekében éjjel-nappal velünk voltak: nappal kis "kenguruzsebben" hordtuk őket a hasunkon, éjszaka pedig együtt aludtunk - a földön természetesen, mert azért az ágyat még később is szerettük volna használni. Két hetes korukig ugyan az állatkák nem tudták egyedül elvégezni a dolgukat: meleg, nedves szivaccsal ingereltük a hasat és a végbéltájékot az ürítéshez. Hét-nyolc hetes korukig ennél nagyobb gondunk nem is igen volt, ám ezután kezdett megmutatkozni igazi természetük. Nem csak vízszintes irányban mozogtak, mint a kutyák, hanem mindenhova fel akartak mászni, és meg is tették: szék, asztal, szemetesvödör nem jelentett akadályt. Mindent kiborogattak, mindent megrágcsáltak - akár a kiskutyák, ugyanebben az életkorban. Ámde a farkaskákra a kutyákkal ellentétben nem hatott a fenyegetés, szidalom, rossz szó. Pontosabban: hatott, de a várttal ellenkező irányban: minél inkább szidtuk őket, annál dühösebbek lettek, és annál ádázabbul folytatták a megszerzett pl. ruhadarab cibálását. Ha egy kisfarkas meg akar szerezni valamit, akkor azt megszerzi, és ebben egyszerűen nem lehet megakadályozni, nem lehet lebeszélni, mert gyors, céltudatos és makacs. Hiányzik belőle a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy, hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak. Ha valaki ellenszegül egy (szelíd) farkas akaratának, csúnya morgás, odakapás a válasz. Le is szoktunk az ilyesmiről: meg kellett tanulnunk, hogy ha meg akarjuk őrizni a kialakított jó viszonyt, akkor el kell kerülnünk az olyan helyzeteket, amikor összeütközésbe kerülhetünk. Ha elmérgesedik a kapcsolat, az állatok kerülni fognak bennünket, és hiába a befektetett erőfeszítés, nem dolgozhatunk velük. Ezért, ha idegen jön közénk, mindig meglepődik, milyen kedvesen, magas hangon beszélünk a farkasokhoz, mint a gyerekhez; mennyit becézzük őket és kedveskedünk nekik, ugyanakkor pedig szó nélkül tűrjük el, ha elővigyázatlanságunk miatt mégis megszereznek, leborogatnak valamit. Az állatok ezért cserébe - mondhatni, hiszen kutatókként hozzávetőlegesen ismerjük a fogságban tartott állományokat - a világ talán legszelídebb falkájává váltak, örömmel üdvözlik az idegeneket is, sokat kurkásztatják, simogattatják magukat, pórázon, szájkosárban bárhová - akár filmstúdióba is - elvezethetők, és tőlünk, nevelőiktől, eltűrnek bármilyen kellemetlenséget, még fájdalmas állatorvosi kezelést is.

Annak ellenére is ilyenek, hogy ma már persze nem nálunk élnek. Két hónapos kornál tovább egyszerűen már nem tarthattuk őket otthon, annyi odafigyelést és állandó készültséget  követeltek akaratosságuk és engedetlenségük miatt. A farkastartás szigorú engedélyhez kötött, szakértelmet, és megfelelő körülményeket kíván. Lassacskán tehát mindannyian visszakerültek oda, ahol születtek: a villanypásztorral és magas kerítéssel körbekerített erdőbe, a gödöllői falkába. Neveltjeinkhez magunk is kötődünk: nem pusztán azért látogatjuk őket, mert folytatódik a három hetes korban kezdett hetenkénti tesztelés, hanem mert megtapasztaltuk, hogy a félreismert vadállat valójában minden akaratossága ellenére rendkívül alkalmazkodóképes, jó kezekben irányítható, kifinomult társas életet élő lény.

vissza

Sajtómegjelenések:

A farkasnevelésről részletesen beszámoltunk a Nemzetközi Kutya Magazinban, mely 2002. januárjától 2003. februárjáig 14 folytatólagos részen át közölte tapasztalatainkat "Ne féljünk az embertől!" címmel. Néhány fejezet itt olvasható:

2002. január, 2002. február,

2002 március, 2002 december, 2003 február

Riport: Magyar Narancs, XV. évf. 24. szám 2003. 06. 19.

Kréta diákmagazin, 2. évf. 6. szám, különszám, 2003. június

Farkas a mosatlan edények tetején, Szonda, 2004. 08. 29.

Szakmai publikációk az Etológia Tanszék honlapján.

International Press / Külföldi megjelenések

vissza